Századok – 1954

Tanulmányok - Várkonyi Ágnes: A Rákóczi szabadságharc kibonatakozása Erdélyben 15

58 VÁRKONYI ÁGNES mindenféle tisztek, vice királybírók, Hadnagyok, Szolgák, Kettősök, Nemes, Lófő, Darabant, egyszóval minden erejével teljességével felkeljen« s a kurucokat üsse, vágja. Ha nem teljesítik parancsát, úgy bánik velük, mint ellenséggel : falujukat felégetteti, gyerekeiket, feleségüket kardra hányatja.136 így történt, hogy mire Guthi Udvarhelyre ért, a székelység nagyrésze fegyverben állt, de nem a kurucok ellen, — ahogyan azt a császári generális kívánta — hanem mellette, mert Guthi »megüzeni a hadak melléje jöjjenek«. Udvarhelyszéken kívül az egész Csíkszék és Háromszéknek is egyrésze felült a kurucok mellé. Az erdélyi székely kezdeményezés s Rákóczi kuruc csapatai találkozásának nagyszerű pillanata volt ez. A körülmények szükségszerű következménye azonban nem a további fejlődés, hanem hatalmas vérveszteséggel végződő elbukás lett. Guthi csaknem háromezerre szaporodott hadával, meggondolatlanul, vaktában Segesvárhoz szállott. A várost könnyűszerrel beveszi, de a német őrség a várat nem adja fel, sőt támadó fellépésével hátrálásra készteti a felkelőket. Ekkorra azonban már odaérkezett báró Tige császári ezredes lovas németjeivel. Az Ebesfalva felé húzódó kurucokat a Holdvilági-völgyben január 28-án egy vasárnapi napon érte el. A felkelők tétlenül várták, míg a német »rendbe vette« magát. »Hadd gyűljenek az ebadták, hadd!« — mondta a rendszeres hadviseléshez nem szokott Guthi kapitány. A németek tarackkal lőttek a rendezetlen székely hadakra ; csatáról nem is beszélhetünk, fejvesztétt futás, szörnyű mészárlás jellemzi a holdvilági harcot. Guthi elsőnek fordított hátat — magukra hagyva a székelyeket Tordára futott. Ez volt utolsó »haditette«, mert Kaszás Pál, akiben megért a régi ellentét, megölte a város főterén. Tige Holdvilágról Udvarhelyszékre ment. »Udvarhely várában maradott kurucok meg sem várták a miliciát, hanem kimentek belőle, melyet báró Tis uram újabban recuperált és praesidiált az városát penig egynehány körüllevő falukkal felégette.« A kurucok veszteségét a források 400—3 000-re becsülik. A legreálisabb szemtanú Cserei véleménye, aki kb. 1 300-ra mondja a Holdvilágnál elesettek számát. A környék falvaival még napok múlva is hordatják halomba a holttesteket. A foglyokkal kegyetlenül bántak. A felkelt nemeseket Szebenbe vitték. Egyik »tisztüket elevenen felnégyelték a szebeni piacon, ötnek fejét vették, kockáztatván hetet bennek felkasztottak, tizenegyet más könnyebb büntetésre hagyván,« számolt be róla Wesselényi István. Tige egész Háromszéket és Udvarhelyszéket felégette. Nem nézte, hogy ki a kuruc és ki nem, mert még a Szebenben tartózkodó kancellár jószágát és házát is felverték. »Iszonyú öldöklést, égetést teszen a német : a férfigyermeket is megöli, úgy hallatik.« A holdvilági veszteséget sirató szép kuruc ének drámai szavakkal írja le a császáriak kegyetlenkedését : »Hazánk ékességet tűzzel elrontattya Meg maradót népet széjjel el oszlattya.« Az egész székely föld siralommal volt tele : »Ki Atyát sirattya ki szép Házas Társát,' Ki kedvesen nevelt szerelmes magzattyát, Mint szeme világát elesett Istapját Bánkodvan sirattya kedves Atyafiát.«13

7 138

OL L. C. R. H. - I. 67-68 1. 137

Cserei a holdvilági csatáról a feketehalmi ütközet után ír (328 —29), részleteiben azonban adatai megegyeznek más források adataival; Bethlen Önéletírása II. köt. 346. 1.;