Századok – 1954

Tanulmányok - Gosiorovský; Miloš: Az 1944. évi szlovák nemzeti felkelés 593

598 MILOS GOSrOROVSíÍY Attól a tudattól és mély meggyőződéstől áthatva, hogy Csehszlovákia a szocialista Szovjetunió és annak hadserege segítségével felszabadul, a kommunista párt kidolgozta a fasizmus elleni harc koncenpcióját, a cseh és szlovák nemzet felszabadító harcának koncepcióját. Ez annak a nemzeti és demokratikus forradalomnak a koncepciója, amelyben a munkásosztálynak létre kell hoznia minden előfeltételét annak, hogy fokozatosan megnyerje a nemzet összes elnyomott rétegeit, majd a nemzet élére állva felsorakoztassa maga mögé a.parasztságot, az értelmiséget és általában a nemzet mindama rétegeit, amelyek valamilyen oknál fogva készek résztvenni a nemzeti felszabadító harcban. A munkásosztály, amelyet politikai szempontból élcsapata, a kommunista párt képviselt, már a nemzeti felszabadító harcban vállalt vezető szerepével megteremtette az előfeltételeit annak, hogy a felszabadult Csehszlovák Köztársaság ráléphetett a szocializmus építésének útjára. Az a körülmény, hogy ebben a nemzeti felszabadító harcban a munkásosztály politikai képviselője éppen a kommunista párt volt, biztosította, hogy nem fognak megismétlődni az 1918—1920-as évek, amikor a munkásosztály akkori képviselőjének, a szociáldemokrata pártnak az árulása miatt a burzsoázia kiszolgálója lett. A munkásosztály és a kommunista párt e koncepciójával szemben, . amelyet elsősorban Element Gottwald elvtárs fogalmazott meg, ott álltak a cseh és szlovák burzsoázia ama rétegeinek a cselszövései, amelyek a feladatokat megosztva a nyugati imperialista államok felé orientálódtak. A cseh és a szlovák burzsoázia — akárcsak az első világháború idején — ismét két vasat tartott a tűzben :, a burzsoázia egyik része győzelmére számítva Hitler felé orientálódott, másik része pedig a nyugati imperialisták felé tekintgetett, arra az esetre, ha a közeledő világháborúban, amelynek eljövetelében München után egyetlen reálpolitikus sem kételkedhetett, a nyugatiak győznének. Közben a burzsoázia mindkét csoportja valójában továbbra is együttműködött egymással. Maga Benes, a cseh burzsoázia feje, aki miután önként lemondott, szerencsekívánatait fejézte ki Háchának elnökké választása alkalmából és igen hosszú ideig titkos írásbeli érintkezést tartott fenn vele. A cseh és szlovák burzsoáziának ez a második garnitúrája (BeneS, Hodza és a többi) azért orientálódott a nyugati imperialisták felé, hogy azok győzelme esetén akár a megújított Csehszlovákia keretei között, avagy más (dunai, vagy lengyel-csehszlovák) középeurópai föderáció keretében biztosítsák a München előtti kapitalista viszonyok visszatérését. A kommunista párt előtt az a feladat állott, hogy ne csak vezesse a hitleri fasizmus és a hazai burzsoá cinkosai ellen irányuló felszabadító harcot, hanem hogy helyes politikával meghiúsítsa a cseh és a szlovák burzsoázia eme második garnitúrájának cselszövéseit is. * A szlovákiai fasiszta rendszer tömegbázisának első próbája a második világháború kitörése volt 1939 őszén. A Lengyelországnak szóló hadüzenettel, annak a Lengyelországnak szóló hadüzenettel, amellyel való szövetségére a szlovák burzsoázia azelőtt annyit hivatkozott — a szlovák fasiszta rendszer a történelem legszörnyűbb háborújába lépett be, az igazságtalan, hódító háborút viselő hitleri fasizmus oldalán, és pedig mindjárt a háború elején.. A SzlKP a hadseregben erős antifasiszta tevékenységet fejtett ki, amelynek eredménye volt például a katonaság zendülése Késmárkon, Lőcsén,