Századok – 1954
Tanulmányok - Győrffy Sándor: Adalékok az antant hatalmak magyarországi politikájához (1919. január–március) 569
ADALÉKOK AZ ANTANT HATALMAK MAGYARORSZÁGI POLITIKÁJÁHOZ 591 Erősödő szovjet barátság a proletariátus, a dolgozó nép részéről — az mntántbaráh külpolitika teljes kudarca a burzsoá kormány részéről — ezek voltak a koalíciós kormány bukásának fő külpolitikai természetű okai. Károlyi lemondó levelében — jellemző ez az ország népe többségének közvéleményére — lényegében letagadja, hogy négy hónapon át antantóaraí, szovjeteZZewes politikát folytatott és mint antanteZZenes, szovjetóaráZ politikus lép le a történelem színpadáról." Károlyi persze a hatalmat az SzDP-nak akarta átadni, mint azt maga is, minden kortárs is egyöntetűen megírta. A lemondó levélnek azok a kitételei, hogy a kormány »eddig is a nép akaratából« és »a magyar proletárság támogatásával« kormányzott — ezt a célt szolgálták. De a magyar nép tömegei másképpen döntöttek. Nem Wilson—Coolidgeféle »tiszta szociáldemokrata« kormányt, hanem tanácshatalmat akartak, proletárforradalmat, proletárdiktatúrát akartak.80 A fasiszta történetírók — Károlyi önkéntes lemondására hivatkozva — úgy tüntették fel a proletárforradalom győzelmét, mintha Károlyi »átjátszotta« volna a hatalmat. Rákosi elvtárs a fasiszta bíróság előtt így leplezte le ezt a történelemhamisítást : »Nekünk Károlyi és kormánya éles ellenfelünk volt. Ahol lehetett üldözött bennünket, börtönbe dobott, rendőrökkel betörette a fejünket és igazán nem rajta múlott, hogy hatalomra jutottunk.«1 '1 1919. február 20-án a kormány valóban megtett minden tőle telhetőt. Egy pillanatra úgy látszott, sikerült visszaszorítani a forradalmat. Szétrombolták a kommunista párt központját, legális szervezeteit, a Vörös Újság szerkesztőségét. Már-már úgy látszott, felülkerekedik az ellenforradalom. De a forradalmat diadalútján mégsem tudták megállítani. A munkásosztály, élén a budapesti proletariátussal, megingathatatlanul haladt előre a hatalom felé, a szocializmus felé vezető úton. A dolgozó parasztság harcolt tovább a földért. A magyar nép tömegeinek rokonszenve az üldözött, bebörtönzött kommunisták felé fordult. Kiderült, hogy a leninizmus eszméi már mélyen belegyökereztek a magyar talajba, a magyar munkások, katonák, országban, Ukrajnában és Lengyelországban, Kiev, Cherson és Nikolajev városokat már elfoglalták. Egy másik helyen ugyanez a lap még nagyobb betűkkel közli a nagy bolsevik győzelemről szóló hírt, amely szerint az orosz szovjet hadsereg már Románia felé nyomul, az előcsapatai már Lemberg és Odessza előtt állanak. Kétségtelen, hogy az utolsó napok eseményeinek hatása alatt száguldó rohamossággal terjedő kommunista mozgalom áradatát ez a két hír hirtelen mértékben megdagasztotta.«— Böhm Vilmos, i.m. 203. 1. 79 »Magyarország népéhez! A kormány lemondott. Azok, akik eddig is a nép akaratából s a magyar proletárság támogatásával kormányoztak, belátták, hogy a viszonyok kényszerítő ereje új irányt parancsol. A párizsi békekonferencia titokban úgy döntött, hogy Magyarországnak csaknem egész területét katonailag megszállja. Az entente misszió kijelentette, ' hogy a demarkációs vonalat ezentúl politikai határnak tekintik. Az ország további megszállásának célja az, hogy Magyarországot felvonulási és hadműveleti területté tegyék a román határon harcoló orosz-szovjet hadsereg ellen. A mitőlünk elrablott terület pedig zsoldja lenne azoknak a román ós cseh csapatoknak, amelyekkel az orosz-szovjet sereget akarják leverni. Én, mint a Magyar Népköztársaság ideiglenes elnöke, a párizsi konferenciának ezzel a határozatával szemben a világ proletariátusához fordulok igazságért és segítségért, lemondok és átadom a hatalmat Magyarország népei proletariátusának. Károlyi Mihály.« — (Károlyi Mihály lemondó levele. 1919. március 21. Közli : A Magyar Tanácsköztársaság, 1919. Bpest, Szikra, 1949. 85. 1.) 80 »A szocialista tömegek nagy része a kommunistákhoz pártolt át, a régi szocialista vezetőség kapitulált és a proletariátus kikiáltotta a tanácsköztársaságot.« — Jászi Oszkár: Magyar kálvária, magyar feltámadás. 95. 1. 81 A Rákosi-per. 373. 1.
