Századok – 1954

Tanulmányok - H. Balázs Éva: A parasztság helyzete és mozgalmai (1780–1787) 547

.566. H. BALÁZS ÉVA tosok, általában tapasztalt, kipróbált emberek véleményére kíváncsi. De meg kell állapítani, hogy míg egyéb rendelkezéseknél fanatikus eréllyel állandóan sürgette munkatársait, most csak a felmérés hajszolására találni sok adatot, •a gyarmat vagy nemgyar-mat kérdés eldöntését végleg elhalasztották. Az ország gazdasági helyzete gyarmati jellegű volt s az is maradt. Magyarország teljes beolvasztása pedig a birodalmi egység érdekében természetesen így is úgy is cél volt, lett légyen vámokkal nyomorított gyarmat vagy vám- és harmincadmentes örökös tartomány. A felmérés a császár kívánságára 1786 májusában valóban megindul. 1784 óta olyan nagyszámú katonaság állomásozott az országban, hogy komoly ellenállást nem is lehetett volna kifejteni. Az 1786. február 10-én megjelent földmérési rendelet indokolása röviden a fenti levél első részét tartalmazza. Csak a parasztság érdekeit hangsúlyozza, azt, hogy ezentúl erejéhez képest kell a terheket viselnie. Az a jószág, mely alkalmas alap az igazságos adófelosztásra, a föld, a fundus. (Tehát a sarkalatos törvény, hogy a nemesi fundusra nem nehezedhet teher, a legnagyobb veszélybe került.) A »szorgalmatosságokat« (ipart) minden adó alól mentesíteni kell. Az . adórendezést előkészítő összeírás kerületenként felállított főbizottságok irányítják, melyek a helytartótanácstól utasításokat kapnak. Az operatív szerv a megyei albizottság, melyben egy biztos, egy pénztáros és egy földmérő működik. Ezek oktatják, irányítják a községi bizottságokat, melyek élén az ún. helytartó áll, mellette a bíró, esküdtek, választottak, s a gyakorlati munka végzői : lánchúzók, póznavivők, szeghordók. A. területnek dűlőkre osztását Neu ezredes irányítása alatt működő 760, főleg német katonai mérnök végezte, egyébként azonban hiányoztak a szakemberek. A földmérés, bevallás, a kilenc évi átlagtermés középarányosának kiszámítása ,az előirányzott félév alatt természetesen nem készülhetett el. A munka elhúzódott, majd a török háború eseményei elhomályosították fontosságát és célját. Birtokosnak, parasztnak sok kiadást okoztak a napidíjak, sok fáradságot a fuvarozások. De megmaradt a híres Josefinische Aufnahme, a »felvétel«, mely aprólékos gonddal feltérképezte a századvégi országot, s a nagy földmérés soha meg nem valósuló célja volt az, ami a jobbágyrendeletnél is erősebben vonzotta az uralkodó felé a parasztságot. A közelegy millió zsellércsalád éppúgy, mint a telkes gazdák az uralkodótól várták sorsuk megjavítását. Pedig — s ez az álláspont érvényesült a parasztpörök elbírálásánál is — az uralkodó döntően a gazdagparasztságot kívánta támogatni, erősíteni. Az 1786-ban kibocsátott cselédrendelet is azt példázza, hogy az adóterhet viselő telkes parasztotr~®éCs egészen másképp értékeli, mint a nincstelen, puszta testi erejével elszegődő béres cselédet. A 47 §-t tartalmazó rendelet sokkal kevésbé felvilágosult, kevésbé humánus — a nincstelennel szemben igen sok fegyelmező, megtorló intézkedést tesz lehetővé és viszonylag kevés védelmet biztosít. Szigorú büntetéseket szab ki a szökésre, fegyelmezetlenségekre, s jellemző módon a papok feladatává teszi, hogy a cseléd kötelességeit a szószékről »fejébe verjék, szívébe nyomják«. Az uralkodó, az egész felvilágosult abszolutista rendszer élesen elválasztja a módos gazdát nemcsak a nincstelentől, de a néhány holdon gazdálkodó szegény paraszttól is. József véleményét 1786 októberében így fejtette ki : »az erős parasztgazdaság az állam szempontjából hasznosabb, mint a kicsinyek. Tehát célirányos a paraszttelket feloszthatatlannak nyilvánítani, úgy hogy csak egy fiú, az idősebb, vagy fiatalabb örökölhesse.« Megkülönbözteti