Századok – 1954

Tanulmányok - H. Balázs Éva: A parasztság helyzete és mozgalmai (1780–1787) 547

.550. H. BALÁZS ÉVA állományának rögzítése, a földnélküli zsellérség megoldatlan helyzete, az örökös jobbágyság fenntartása a fejlődés gátjává s ami Bécs szempontjából döntő, az adóalap fejlődésének gátjává is vált. így időszerűnek mutatkozott, mint a birodalom más országaiban, Magyarországon is elrendelni a jobbágyviszony enyhítését. 1781. november 1-én jelent meg a Csehországnak, Morvaországnak és Sziléziának a birodalomban maradt része számára az ún. jobbágy-felszabadítási rendelet, 1782. június 14-én Stájerország, 1872 júniusában Karinthia, decemberében Alsó-Ausztria kapják meg. Ez f megszünteti a »jobbágy« elnevezést s helyette az »alattvalót« vezeti be. A rendelet a szabad házasságkötést, az úrral szemben fennálló kötelezettségek lefizetése után a szabadköltözést és pályaválasztást tette lehetővé. József úgy vélte, »kedvezően fog hatni a földművelésre és iparra, s a józan ész és emberszeretet az új berendezés mellett szólnak«. A rendelet az egyeS országokban a birtokos osztály nagy ellenállásával találkozott, s még 1785-ben, sőt 1787-ben is meg kellett újítani. Az adóképes parasztság támogatását jelzi az a törekvés, hogy a parasztság robolkötelezettségét pénzzel válthassa meg, s hogy jelentős kincstári és szekularizált egyházi birtokokat adnak bérbe esetenként parasztoknak. Magyar Viszonylatban hasonló törekvésekről már 1783-ban hallunk, — de robotmegváltás és bérlet, pénz nélkül nehezen valósítható meg. Ami a fejlettebb országokban időszerű és szükséges volt, az Magyarországon megfelelő gazdasági feltételek biztosítása híján legfeljebb előremutató elméletnek minősíthető. A jobbágy viszony rendezésére 1783 augusztusában jelent meg a magyar helytartótanács körrendelete, mely a sokfelől befutó jobbágypanaszokra hivatkozva meghagyja a megyéknek, adják a következőket a földesurak tudomására : a jobbágy szabadon házasodhat, rendelkezik javaival, mesterséget tanulhat, folytathat. Tilos a jobbágyot telkéről elűzni, az urbáriumon felül tőle szolgáltatást követelni, házi-szolgálatra behívni, ha őmaga ezt nem kívánja. Ez az 1783-as irat az 1785 augusztusában közzétett »jobbágyrendelet« előzménye, mely lényegében megteremti Magyarországon a birodalom országaiban fennálló állapotok külső feltételeit. ( Mit mond a hires j obbágyrendelet ? Megállapít j a »az embernek a természet -tői és az államtól megillető személyes szabadságát s a birtokjogot a földművesekre nézve«. Megszünteti a jobbágy-nevet, a földhözkötöttséget, biztosítja nemzetiségi- és valláskülönbség nélkül a szabadköltözést. Megismétli a szabad házasodás engedélyezését, azt, hogy a paraszt pályát, mesterséget választhat. A személyes-házi szolgálatot a fentiek szerint megköti. A paraszt ingó javaival rendelkezhet, törvényes ok nélkül telkéről el nem űzhető, egyébként azonban a régi szolgáltatásokra van kötelezve. Egy rendelkezés helyes értékelése csak a körülmények mérlegelése alapján lehetséges. A sokat méltatott rendelet a (80-as évek viszonyait elemezve a jobbágyság számára nem hozhatott szabadságot, de növelte öntudatát és lemérhetően erősítette az osztály harcot. Felvethető, vajon a név változása, л ami egyébként egyáltalán nem ment keresztül a gyakorlatban, jelentett-e valamit akkor, amikor a szolgáltatások a régiek maradtak? Nyilvánvalóan nem. A földhözkötöttség megszüntetése eredmény-e akkor, amikor a majorsági gazdálkodás uralkodóvá válása óta a pörös ügyek túlnyomó többségében a jobbágy volt az, aki földjén akart maradni és a földesúr az, aki minden eszközzel költözésre igyekezett bírni? Ezt a pontot sem tekinthetjük az osztályharc adott szakaszában külső, formai eredménynél többnek. jA szabad házas-