Századok – 1954

Tanulmányok - H. Balázs Éva: A parasztság helyzete és mozgalmai (1780–1787) 547

.548. H. BALÁZS ÉVA kényszerül reformokra. Ezeket a reformokat az érintett osztályok félreértik. Az uralkodó osztály túlnyomó többsége, nemcsak nálunk, hanem a birodalom más országaiban is, tiltakozik — nem látja, hogy e reformok, engedmények arra hivatottak, hogy a viharos szeleket kifogják a vitorlákból. Nem látja, hogy a kizsákmányolt többség fékentartása a kizsákmányoló kisebbség érdekében, vagy, mint a kor ideológusai és a hivatalos szólamok kifejezik, a »közjó« fenntartása, már csak reformok árán lehetséges. Ugyanakkor a parasztság is félreérti a felvilágosult abszolutizmus gazdaságpolitikai elveit, a rendszertől teljes felszabadulását, az uralkodóosztály privilégiumainak teljes felszámolását várja. A rendszer egyébként valóban ellentmondásos. Az egyház, az igazságszolgáltatás, cenzúra, oktatásügy és nem utolsó sorban a parasztság helyzetét szabályozó rendeletekben igen sok haladó vonás van. A rendeletek óhatatlanul réseket ütnek a feudalizmus, merev falain — ha nem is akarják azokat lerombolni. Az események tanulságai a legjobbakat a haladás eddiginél tudatosabb harcosaivá teszik. Tudják, hogy a parasztság helyzetének javítását a magyar uralkodó osztálynak kell elvégeznie. Míg ez meg nem történik az ország parasztsága Bécs felé néz s onnan vár segítséget. Még néhány év kell ahhoz, hogy azt is lássák : polgári-nemzeti fejlődésünk és függetlenségünk elérése és kivívása egymástól elválaszthatatlan. A magyar uralkodó osztály magatartásának értékeléséhez is alapvető tehát a parasztság mozgalmainak, azok kimenetelének, a parasztság helyzetét szabályozó rendelkezéseknek, tervezeteknek vizsgálata. Ami az uralkodót illeti : vajon a felépítmény reformszerű átalakításával párhuzamosan jelentkezik-e részéről az a szándék, hogy a termelési viszonyokat is megreformálja? Törekszik-e a majorsági gazdálkodás uralkodóváválása óta a termelőerők és termelési viszonyok közt növekvő ellentéteket (a nyelvrendelet, a közigazgatási átszervezés és egyéb operatív intézkedések mintájára) rendeleti úton megszüntetni? A polgári történetírás II. Józsefet éppen jobbágyrendelete miatt emelte ki, tisztelte meg sok szép jelzővel. József, az álruhában utazgató Falkenstein gróf a magyar történetírásban szinte az igazságos Mátyás király mellé került, s nagy nemzeti királyunk s az országot beolvasztani kívánó Habsburg uralkodó között az értékelésben elmosódik a különbség. Józsefben valóban nagy érdeklődés volt a világ, s elsősorban birodalma ügyei iránt. Családtagjaihoz, munkatársaihoz intézett levelei élénk megfigyelőképességet és az egyes emberek nyomorúsága iránt a szánalom készséget árulják el. De szubjektív megnyilatkozásaiban több az ingerültség az emberi butasággal szemben, mint a közvetlen átérzés és nem a szubjektív nyilatkozatok, hanem adott problémák esetén a tettek döntik el. hogyan viszonylott József a parasztsághoz, mennyiben akart könnyíteni helyzetén, kinek az oldalán állt, a feudális birtokos, vagy a jobbágy oldalán? A jobbágyrendelet és a korszak parasztmozgalmainak megvizsgálása előtt vázlatosan ábrázolnunk kell a parasztság helyzetét megvilágító számszerű adatokat. Az évtized közepén nagy nehézségek árán megejtett konskripció a parasztságon belül megkülönböztette a földdel, legalább % telekkel rendelkező jobbágyokat a béresektől, zsellérektől, cselédségtől. Az összeírás az országra, Erdélyt és Horvátországot is beleértve 635 562 jobbágy családfőt állapít meg, s ezeknek 561 167 »örökösét« (összesen 1 196 7.29). Zsellérek, cselédek száma »örökösök« nélkül (hiszen itt nincs mit örökölni) : 952 530. A földdel ellátott parasztság számaránya Horvátországban a legmagasabb, 33,7%-, Erdélvben 32,4%, Magyarországon pedig csak 26,1%. A népszám-