Századok – 1954
Tanulmányok - Szabó István: Az 1351. évi jobbágytörvények 497
522 ' SZABÓ ISTVÁN Majd amikor ez sem használt, 5 évre földjeikhez kötötték őket s megtiltották, hogy a parasztok máshol keressenek bérföldet.70 Miként Itáliában, akként Spanyolországban, Angliában és Németországban is küzdöttek a parasztok elvándorlása ellen s büntetésekkel igyekeztek megakadályozni, hogy egyesek mások parasztjait — bérmunkásokat és telkes gazdákat — előnyösebb feltételekkel magukhoz vonják. Az ilyen rendelkezések egész tömegét látva a kilenced egységesítésével a jobbágyvándorlás és jobbágycsalogatás ellen fellépő 1351. évi törvénycikk és a pusztákat hátrahagyó, éppen ezért a jobbágyerő szerzésére irányuló törekvéseket felgerjesztő két évvel korábbi nagy pestis között a kapcsolatot minden történetkutatói óvatosság mellett is feltételezhetjük. Puszta telkek persze voltak előbb is, volt jobbágycsábítás és jobbágy vándorlás is, de 1349 után mindez sokkal inkább megvolt, a fenyegetett nemesi érdekek sokkal inkább keresték most biztosításukat. Jóllehet Székely György előbb minden fenntartás nélkül »tévedés«-nek minősítette és egészében visszautasítandónak találta felfogásomat, utóbb félig-meddig mégis eljutott hozzá. Elismerte ugyanis, hogy a járványnak lehetett »korlátozott« szerepe a jobbágyság költözködési mozgalmában, a költözködési mozgalomnak pedig kétségtelen volt a »törvény meghozatalában is bizonyos szerepe«. Székely György szerint azonban a törvénycikk létrejöttében szerepe volt egy másik tényezőnek, a parasztság osztályharcának. ' a parasztok ellenállásának is. Székely György arra gondol, hogy kilencedet szedtek már előzőleg is az országban, viszont a kilenced a parasztság kizsákmányolásának fokozódását jelentette. A parasztok tehát szembeszálltak a kilenced-szedésre irányuló földesúri törekvésekkel, tehát a törvénynek — Székely György szavai — van »olyan éle is, amely az ellenálló parasztok ellen irányult«. Székely György a parasztok kilencedellenes —mondjuk így — direkt akcióira utal s azt állapítja meg, hogy függetlenül a pestis, a pusztásodás és a jobbágycsábítás tényeitől, ezeknek az akcióknak is része volt, még hozzá döntőnek látszó része volt a kilencedtörvény kiadásában. Ha azonban a törvény célja az lett volna, hogy a kilencedre rászorítsa az ellene zúgolódó parasztságot, miért nem azt tették törvénybe, hogy minden jobbágy köteles urának kilencedet fizetni? Miért a földesurakat kötelezték arra, hogy kivétel nélkül valamennyien szedjék be? Amikor később a városi polgárokat rá óhajtották szorítani a mások földjén művelt szántó vagy szőlő kilencedére, éppen nem haboztak ezt a kötelezettséget statuálni szó szerint, nem a földesurakat kötelezték kilencedeik beszedésére.71 De fontolgathatjuk azt is, hogy a parasztok részéről a kilenceddel szemben volt-e — egyáltalában lehetett-e — olyan ellenállás, amellyel szemben a birtokosok nem tudtak másként — hatásosabban — csak decretummal megküzdeni? Hiszen eddig sem és azután sem (1514-ig) írták elő törvények, hogy mit fizessen a jobbágy a földesurának s a földesúr a feudális földtulajdon gazdasági erejével és gazdaságon kívüli hatalmával be tudta hajtani követeléseit. Az 1351. évi 6. törvénycikk nem »ellenálló« parasztokkal, hanem »ellenálló« (rebellis) földesurakkal szemben rendelkezik, olyanokkal szemben, akik nem szedik be a kilencedet, ezért »rebellisek«. Éppen ezért az 1351. évi 6. articulust akkor is nehéz volna a parasztok kilencedellenes közvetlen és nyomós ellenállásából levezetni, ha 70 Kowaleslcy, i. m. 295, 309, 310, 312, 313. stb. 1. 71 148. évi 41. t. e.
