Századok – 1954
Tanulmányok - Várkonyi Ágnes: A Rákóczi szabadságharc kibonatakozása Erdélyben 15
48 VÄRKONYI AGNES szervezkedés indult és nyilt elégedetlenség ütötte fel a fejét. A hadak között már szájról-szájra jártak a kurue hírek, elégedetlenségüket csak növelte az, hogy nincs rendes felszerelésük és rossz az ellátásuk. Az egész tábor forrong, annyi a szökés, hogy a sereg elszéledésével is számolni kell. Kolozsvár parancsnoka, Czegei Vass György, aki ezekben a napokban tért meg »kicsiny« szüretéről, azzal próbált segíteni a dolgon, hogy az egész hadat beszállásolta Kolozsvár külvárosába. A székelyek zsibongásának azonban nagyobb volt a híre és súlyosabb következményekkel fenyegetett, mintsem hogy a Gubernium, helyesebben a generális nyugodtan szemet hunyhasson felette. Október 25-én megérkezett Kolozsvárra »Bethlen László uram az urak parancsolatjával és egy instrukcióval az székely atyafiak zugolódásuk complanálására«. Ez az utasítás jól megvilágítja a hadbaállított székelyek törekvését. Üljön össze gróf Bethlen László Vass Györggyel és Toroczkai Istvánnal s beszéljék meg, mi módon csendesíthetik le a »sibongó« székely katonaságot. Tudják meg a szervezkedés méreteit, különösen azt kutassák,— utasítja őket a Gubernium — hogy »mások ösztökélésére« ütötte-e fel közöttük fejét a pártoskodás. Attól tartanak tehát, hogy a székely hadak között a kurucok megbizottai lappanganak. Hívassák maguk elé a hadnagyokat — sorolják Bethlenék elé a tennivalókat, — és tudják meg tőlük a szervezők neveit. »Mutassanak utac, mint lehessen azokat a rosszindulatú embereket kézhez venni.« »Mint lehetne az miliciát fenntartani, szolgálatra vonni.« Toroczkaiék cselekedjenek belátásuk szerint ; fogassák meg alattomban a szervezkedést indítókat, vagy hívják össze az egész sereget és beszéljenek velük. Másnap megtörtént a tárgyalás, de a tisztekkel s az egész sereggel, akiknek »a Gubernium levelét megadván«, nem mentek semmire. »Az mint kitanáltuk, — írja Csegei Vass bizakodó hangon — nem volt oly derék dolog, csak Toroczkai István uram megijedvén, tekerte nagyra.« Ezzel pontot is tesznek a székely sereg lázongásának kérdésére és október 31-én már ismét kiszállnak a hadak Bonchida mellé. Toroczkai István ijedtsége annak az ellentmondásos helyzetnek következménye volt, melybe jómaga az egész erdélyi főnemességgel együtt került : a katonái között voltak azok, akik ellen tulajdonképpen védekezni akart. Hogy a Kolozsvárhoz rendelt székely sereg »sibongása« és Toroczkai félelme mennyire volt »derék« dolog, azt a közeli napok eseményei mutatták meg.101 November 10-én reggel a Bonchidánál táborozó székely csapatokra ráütöttek Orosz Pál és Bóné András kurucai. A székely sereg semmi ellenállást nem tanúsított : vagy elfutottak, vagy a kurucok közé álltak. Toroczkai István behúzódott Bonchidára, de reménytelennek tartván helyzetét, megadta magát. Henter Mihály a háromszéki székelyeknek vicekapitánya »ottan mindjárt midőn az ellenség érkezett, abban munkálódott és volt sollicitus, hogy maga életének megtartásának consulállyon, onnen elfuthasson és szaladhasson.« Henter Mihály a háromszéki székely felkelés egyik vezetője lesz. A bonchidai csata tulajdonképpen csak ezután kezdődött. A kolozsvári német parancsnok megtudván, hogy a kurucok Bonchida felé tartanak, mitsem sejtve a székely had szétszórásáról, Steinville őrnagyot a német dragonyosokkal, a városi katonasággal és rácokkal együtt mintegy kb. 600 főnyi sereggel ellenük küldte. Steinville még nem tudott a székelyek vereségéről és hírvivőket 101 Czegei Vass-napló okt. 21, 25, 26. MHHS 85. k. 368. 1. ; Instructio pro ex J. C. Ladislas Bethlen, Stephano Toroczkai et Georg Vass. 1703. okt. 22. OL Gub. Pol. 1703/333 ; Toroczkai István levele 1703. okt. 31. OL Gub. Pol. 1703/334. ; Prot. Sess. 1701-1705. 607-608. 1.
