Századok – 1954
Tanulmányok - Szabó István: Az 1351. évi jobbágytörvények 497
528 ' SZABÓ ISTVÁN régi szokásának (antiqua regni eonsuetudo) nevezik a földesúri bíráskodást.25 Nem volt békésen birtokolt jog : lépten-nyomon megsértették, elfogták más jobbágyait s elítélték. A hatalmas nem tartott a kisebbtől s a jobbágyokon különösen a feudális anarchia idején csattogott az ostor. A királyok, először a királyi hatalom erejét és tekintélyét újból felemelő Károly Róbert, egyes birtokosok panaszára esetenként parancsokat bocsátottak ki, hogy ennek vagy annak a jobbágyait ne merészeljék, miként teszik, • letartóztatni és bírói székük elé állítani, hanem forduljanak a birtokoshoz. Ezeket a parancsokat tartalmukra és kifejezéseikre nézve össze kell vetni az 1351. évi 18.' t. cikkel. Az 1351, évi 18. t. cikk, mint láttuk, azt írta elő, hogy a regnicolák jobbágyait a királyi és királynői városokban és szabad falvakban, a főpapok, a bárók és más nemesek tartozékain és birtokain (in tenutis et possessionibus ) korábbi tetteikért »non possint impediri, prohiberi seu arestari in rebus et personis«, hanem ha ők a megjelölt bűncselekményeket követték el, akkor »ex parte eorundem judicium et justitia impendatur et quilibet querulantes« azok urai előtt »justitiam prosequantur congruentem«. Károly Róbert király 1329-ben adta ki az első parancsot a földesúri bírói hatalom védelmében. Magyar Pál gyimesi várnagy emelt előtte panaszt, hogy mások, nem kérve tőle előbb igazságot, jobbágyait maguk elé idézik, holott »libertás omnium regnicolärum id requirat, quod dominus terre vei eiusdem officiales suos. jobbagiones in cmnibus causis habeant judicare«.26 Ebben az oklevélben még hiába keressük az 1351. évi törvénycikk — egyébként tartalmilag egybeeső — szövegének terminológiáját. Nyilvánvaló, hogy az úriszék kibontakozó kezdetein a királyi rendelkezés formái még kialakulatlanok voltak. Még az úriszék tartásának jogcímét illetőleg is tartott egy ideig az ingadozás. Jóllehet a király már 1329-ben, Magyar Pál panaszára kiadott oklevelében a regnicolák szabadságának (libertás)' nevezi, hogy a földesúr vagy tisztjei maguk ítélkezzenek • jobbágyaik pereiben s jóllehet mindjárt már az ország »régi« szokásának is mondják a földesúr bíráskodását, a XIV. század folyamán meg többször előfordult, hogy a király ezt a minden nemest birtoka alapján akkor már megillető jogot külön kiváltságképpen, »specialis gratia«-ként is adományozta egyeseknek, esetleg az immunitással vagy exemptióval együtt. Az erdélyi nemeseknek 1342-ben Tamás erdélyi vajda ismerte el bírói jogukat. Az erdélyi nemesek azonban a vajdai elismeréssel nem elégedtek meg, hanem kieszközölték, hogy Lajos király 1365-ben megadományozza őket azzal a joggal, hogy jobbágyaik felett, a közbűntetteket kivéve, bíráskodhassanak, ezért felhívta az erdélyi birtokosokat, hogy birtokaikon mások jobbágyait mec in personis seu rebus suis alibi in tenutis et possessionibus vestris ac Vestri in medio arrestare et impediri, et àrrestari facere quomodolibet audeatis«, hanem ügyeiket a jobbágyok urai előtt mssequcmtur«. Lajos király 1365-ben különös oklevelet bocsátott ki. Az ardai nemeseknek, vagyis a Hontpázmány nembeli Zovárdffyaknak egyazon okle-25 Már 1331»ben : »consuètudine et libertate regni riostri requirente«. Anjou okmt. II. k. 543—544. 1. 28 Hazai okmt. I. k. 159—160. 1.
