Századok – 1954
Tanulmányok - Szabó István: Az 1351. évi jobbágytörvények 497
498 ' SZABÓ ISTVÁN újíttatták vele ünnepélyes formában, a bullának számukra — elsősorban az. egyház viszonylatában3 — hátrányos örökösödési rendelkezését megváltoztatták, egyben pedig gondoskodtak nemesi szabadságuk egységes elismeréséről s törvényeket hoztak, hogy a szabadságukon akkor mutatkozó bántalmakat elhárítsák, rendi állásukat és érdekeiket megvédjék. Nem egyszer világosan is kifejezésre jut, hogy a nemeseket a bántalmak a királyi hatalom, a főpapság . s a nagybirtokos arisztokrácia részéről érik. A király maga azzal zárta le és pecsételte meg a szabadság megújítását és bőkezű adományozását, hogy az új »libertas«-okat sem ő, sem utódai ne vonhassák vissza. Valóban, a nemesek Lajos király halála után, a feudális nagybirtokosok új hatalmának korszakában, mikor a nemesség különböző erők fokozott nyomása alá szorult, az 1351. évi decretumhoz, mint jogaik foglalatához nyúltak most már vissza : 1384-ben Mária királynéval, 1397-ben pedig Zsigmond királlyal Íratták át és erősíttették meg egészében — az átírt aranybullával együtt— országos gyűlésükből. A nemesi szabadságot deklaráló és ennek a hatalmasoktól származó, időszerű sérelmeit orvosolni kívánó 1351. évi decretumban foglal helyet az említett három jobbágytörvényünk is. Ha levonjuk e körülmény tanulságait, akkor a jobbágy-articulusok felfejtését, szélesebb látómezőben való elhelyezését és végül mélyebb történeti megértését is elő tudjuk segíteni. * • A Az 1351. évi 18. törvénycikk így szól : »Továbbá az országlakók jobbágyait a királyi és királynői városokban és szabad helységekben, a főpapok, a bárók és a nemesek tartozékain és birtokain íiernjehet korábbi tetteikért sem személyükben, sem dolgaikbanfeltartóztatni, letiltani vagy fogságra vetni, hanem ha azok nyilvánvalóan sebet, sérülést, emberölést, gyujtogatást vagy más hasonló szörnyűségeket követtek el, akkor részükről szolgáltassék ítélet és igazság s ^m.egfelelő^ítéletet és igazságot minden panaszos azok urai előtt keresse.«4 Tanulmányomban rámutattam, hogy az articulusból történetíróink az elmúlt másfél században hol a jobbágy szabad költözési jogának, hol a földesúri bíráskodási jognak a biztosítását olvasták ki anélkül, hogy a kérdést mégvitatták és megvilágították volna. Magam arra az eredményre jutottam, hogy a törvénycikkben a földesúri bírói hatóságról van szó, s igyekeztem megvilágítani a törvénycikk létrejöttének és a félreértéseknek a körülményeit. 3 R. Kiss István: Nagy Lajos és az ősiség. Klebelsberg Emlékkönyv. Bpest,. 1925.*~241—248. 1. 4 Az eredeti latin szöveg: »Nichilominus eciam in Civitatibus et- liberis villis regalibus et reginalibus Prelátorüm et Baronum ac aliorum nobilium tenutis ét possessionibus Jobagiones regnicolarum nostrorum pro' pristinis factis non possint impediri prohiberi seu arrestari in rebus et personis sed si iidém vulnera lesiones mortem incendia et alia consimilia enormia perpetrarent manifeste, extunc ex parte eorundem Judicium et Justicia impcridatur et quilibet querulantes in propriorum dominorum suorum presencia Judicium et Justiciam prosequantur congruentem.« A rendelkezés felett a Corpus Jurisban a következő címet találjuk : »Coloni pro pristinis factis non possint arestari, si migrare velint.« Itt csak röviden kívánok utalni arra, hogy az 1351. évi decretum fennmaradt eredeti példányaiban nincsenek a rendelkezéseknek »cím«-eik, nincs címe tehát a fentidézett rendelkezésnek sem. A címeket a Corpus Juris 1584. évi kiadásának szerkesztői toldották az eredeti szöveghez. Nem kétséges, hogy hitelesnek csupán a deeretum szövege tekintendő. A szöveget tehát csupán önmagában, a cím és a §-okra osztás nélkül kell megvizsgálni. Utóbb az articulus körül a bonyodalmat elsősorban a tévesen megszerkesztett cím idézte elő.
