Századok – 1954
Tanulmányok - Várkonyi Ágnes: A Rákóczi szabadságharc kibonatakozása Erdélyben 15
46 VÄRKONYI AGNES 50 lovasnak sikerült kiszöknie a kurucok után, hogy csatlakozzanak hozzájuk. A városból főleg marosi hajósok, aranymunkások mentek a kurucok közé, de volt közöttük mesterember, csizmadia, takács, tímár Í3. A városra nehéz napok következtek. Az elmentek feleségét, hozzátartozóit a várba rekesztették, akik pedig bármivel is segítették a felkelőket, börtönbe kerültek. A kurucokat élelmező gyulafehérvári lake sok között főleg marosi hajósok, szerepelnek, de börtönbe került a katolikus kántor felesége és Alvinczi provizorja is, mert támogatni merte a felkelőket. A kurucokkal való paktálás gyanújába került embereket pedig elfogták, Szebenbe küldték, vagy ott a városban mérték rájuk mások elrettentésére és példamutatásra a kegyetlen büntetést. »Az embernek javát mind felnyársolták s felakasztották és meglövöldözték, a fehérnépet a várba berekesztették«. A császáriak nem bíztak a vár magyar hajdúiban, ezentúl nem bocsájtották ki őket a falak közül. A mesterlegényeket pedig — akikben a kurucság fő támogatóját látták — »mind tömlöczre hánták«. Hasonló kegyetlenséggel bántak a vidék népével is. A kurucokat támogató falusiakat, akiket a fehérvári események bűnrészeseinek tartottak, a fogságbaesett kurucokkal együtt könyörtelenül lemészárolták. A császáriak megtorló törekvése azonban éppen az ellenkezőjét érte el, mint amire számítottak ; a fehérvári katonák közül kiszökik egy fogadott zsoldos, Györe János és a fehérváriak nagy kurucbarátságáról számol be. Azt vallja, hogy a hajdúk »ha a kuruezot közel hallják, vagy látnák: nagy örömmel kiszöknek«.90 A gyászosvégű fehérvári próbálkozás nagy tanulság volt az erdélyi kurucok számára. A városi kurucérzelmű lakosság nem tudja hathatósan támogatni a kurucságot, mert megkötik kezét a megalkuvó polgárok és főleg az erős császári őrség. Az egész város nem lehet szövetségese, a lakosság csak egyenként, vagy csoportonként kiszökve támogathatja az erdélyi kuruc harcokat. A nagy veszteség következtében Guthinak egyelőre le kellett mondania eredeti tervéről, a Maros-jobbpart felszabadításának megvalósításáról. 4. A szabadságharc társadalmi bázisának létrejöttéhez a nemesség megnyerése jelenti a legfontosabb lépést. Azon a magas válaszfalon, melyet az erdélyi nemesség ellenszenve és félelme maga és a szabadságharc között húzott, 1703 novemberében a bonchidai csata és ennek következményei ütik az első nagyobb rést. A szen benedeki győzelem biztosította a kurucok számára az egész Szamos-mentét. Megvették Dés városát, majd innen keletnek fordulva felmentek a Nagy-Szamos völgyén és kuruc zászlót tűztek a bethleni várra. Csapataik már Besztercét fenyegették.91 Ugyanakkor a Szamos másik ága mellett a kolozsvári portyázó kuruc csapatok miatt állandóan tartani lehetett Kolozsvár felégetésétől is. Kolozsvárott a császáriaknak Jantis alezredes parancsnoksága alatt jelentős őrségük volt. Ennek a feladata lett volna megakadályozni a felkelés továbbterjedését.9 2 A város őrsége azonban még Kolozsvárott sem tudta megakadályozni a kurucok iránti rokonszenv terjedését. A kolozsváriak nehezen tűrték a császári katonaság tartását. A városban 90 Diószegi Ferene és Pap Gábor lovas-hadnagyok Zaláknabányáról 1703. nov. 23. A. R. I. 183. 1. ; A császáriak kegyetlenkedésére vonatkozóan : OL Thez. 1703/96. ; Prot. Sess. 1701-1705 619, 621; Gub. Pol. 1703/360. 91 Bethlen Miklós és Apor István a Guberniumnak Szeben 1703. okt. 11. OL Regestrum Supplúationum 1698. IV. füz. ; Kos Mihály Sennyei Istvánnak Nagybánya 1703. okt. 17. A.R. 1. 171.; Sennyei István a tokaji táborból 1703. okt. 23. A. R.I. 134.1. 92 Csáki István, Vass György és Bánffy Farkasnak 1703. okt. 20. OL Reg. Suppl.
