Századok – 1954
Szemle - Oelssner; Fred: Rosa Luxemburg (Ism.: Erényi Tibor) 473
\ SZEMLE 475 annak a harcnak, amelyet a szocialista pártoknak a háború és a militarizmus ellen folytatniok kellett. Annak a harcnak, amely Németországban folyt a militarizmus ellen, Karl Liebknecht mellett Rosa Luxemburg volt a kiemelkedő vezetője. A háború kitörése után Rosa Luxemburg azonnal megkezdte a baloldali elemek tömörítését a háború elleni harc céljából. — »Az Internacionálé újjáalakítása« c. tanulmányában leleplezte a német szociáldemokrácia szociálsovinizmusát. ós rámutatott a II. Internacionálé csődjének okaira. Oelssner behatóan foglalkozik Luxemburg »június« - brosúrájával és megállapítja, hogy ez »a legjelentősebb forradalmi írás volt, amely Németországban a háború ellen és a szociáldemokrácia árulása ellen megjelent«. Az 1917 februári orosz forradalom kitörésének híre a wronkei börtönben érte Rosa Luxemburgot, akit még 1916 júliusában letartóztattak. Rosa Luxemburg nagy lelkesedéssel fogadta a forradalom híreit, rámutatott arra, hogy a forradalomnak tovább kell fejlődnie szocialista forradalommá, ugyanakkor azonban az oroszországi események igazi jelentőségét nem értette meg, a forradalom kilátásait lebecsülte, mert azt tartotta, hogy az csupán egy országban nem győzhet. Luxemburgot — annak ellenére, hogy elméleti hibái következtében egyes taktikai kérdésekben szembefordult a bolsevikokkal — szoros kötelékek fűzték Leninhez és a bolsevikokhoz ; mint Oelssner megállapítja, »egész lelkével annak a nagy forradalomnak az oldalán állt, amely új korszakot nyitott az emberiség történetében«. Rosa Luxemburg az 1918-as novemberi német forradalomnak egyik leglelkesebb harcosa volt. Felismerte, hogy a munkásosztály forradalmi pártjának megteremtése haladéktalanul megvalósítandó feladattá vált. Oelssner részletesen elemzi azt a munkát, melyet Rosa Luxemburg mint a Spartakus Szövetség, a Németországi Kommunista Párt egyik alapítója végzett. Karl Liebknecht és Rosa Luxemburg gálád meggyilkolásának ismertetését a szerző összeköti a német szociáldemokrácia ellenforradalmi szerepének feltárásával. Fred Oelssner könyve második részében »Egy hibás rendszer« címmel a luxemburgizmussal foglalkozik. Leninnek a luxemburgizmust bíráló műveire támaszkodva megmutatja, hogy Rosa Luxemburg hibái és tévedései nem egyes, véletlen, elszigetelt hibák voltak, hanem egy hibás rendszerről kell beszélnünk, amelyben az egyes részek összefüggenek egymással. A szerző Luxemburg téves filozófiai nézetei és közgazdasági koncepciójának bírálata után behatóan foglalkozik Luxemburgnak a szocialista forradalomról vallott nézeteivel és az ú. n. spontaneitás-elmélettel. A szocialista forradalomról vallott téves luxemburgi nézetek okát a szerző abban találja meg, hogy Rosa Luxemburg magának az imperializmusnak a kérdéseit nem értette meg. Ez meggátolta őt az államelmélet területén is a helyes vélemény kialakításában. Mint Oelssner rámutat, Luxemburg a proletariátus szövetségeseinek kérdését sem tudta helyesen megoldani, nem hitt a parasztság forradalmi lehetőségeiben és ezen a téren nem értette meg az oroszországi munkásmozgalom történeti tapasztalatait sem. Ugyancsak rendkívül károsak voltak Rosa Luxemburgnak a nemzeti kérdéssel kapcsolatos helytelen nézetei, a nemzeti és gyarrrtati kérdés jelentőségének lebecsülése. Luxemburg spontaneitás-elméletéből — mint Oelssner kifejti — »vaskövetkezetességgel fakad a forradalmi elmélet lebecsülése és a párt szerepének lebecsülése«. Könyve utolsó fejezetében Fred Oelssner megindokolja, miért szükséges behatóan foglalkozni Rpsa Luxemburg elméleti hibáival. »Erre alapos okunk van — írja—. Nemcsak arról van szó, hogy a luxeniburgizmusnak 1918 után, a Németországi Kommunista Párt megalakulását követő években nagy befolyása volt a német munkásmozgalomban, tehát nem érthetjük meg helyesen ennek az időszaknak a történetét Rosa Luxemburg hibáinak kritikai elemzése nélkül. Annak,hogy Rosa Luxemburg hibáival ilyen részletesen foglalkozunk, az a fő oka, hogy a munkásosztály ellenségei, a trockisták, brandleristák, SÂP-istâk (Deutsche Socialistische Arbeiter-Partei — németországi troekista párt a húszas évek végén és a harmincas évek elején—E.T.)és nem utolsósorban a szociáldemokrata ideológusok megkísérelték és mind a mai napig megkísérlik, hogy Rosa Luxemburg helytelen nézetét felhasználják saját aljas céljaik érdekében.« Oelssner végül azzal a harccal foglalkozik, amelyet Ernst Thällmann a luxemburgizmus maradványai ellen folytatott. Oelssner művében helyesen állítja Luxemburg tevékenységének mérlegét az olvasó elé, annak a Rosa Luxemburg tevékenységének a mérlegét, aki, mint Lenin megállapította, »tévedései ellenére is sas volt és az is marad«. Fred Oelssner könyve rendkívül tanulságos mű a magyar olvasó számára is. Rosa Luxemburg tevékenysége ugyanis nagy hatással volt a magyar munkásmozgalomra. Ez a hatás kettős : Rosa Luxemburg forradalmi fellépése, harca az opportunizmus ellen ösztönözte, bátorította a magyar munkásmozgalom ellenzéki elemeit, ugyanekkor
