Századok – 1954

Szemle - Illerickij; V. E.: Belinszkij történelemszemlélete (Ism.: Hegedüs Viktor) 466

466 SZKMI.K még ma is) Abélardot az egyházatyák közé sorolták és hareát házonbelüli harcnak tekintették. Szidorova Abólardnak a nominalisták ós realisták közötti harcban elfoglalt álláspontja, az egyházi tekintély ellen folytatott küzdelme, az észnek a hit fölé való rendelése, a világi kultúra, az antik szerzők terjesztéséért vívott harca alapján megállapítja, hogy a katolikus dogmákat támadja, s lényegében az egyház ellen harcol. Ennyiben Abélard tanai megfeleltek a korabeli városi lakosság ércleikeinek és tanai a városi kultúra, szerves részét képezik. Az is bizonyítja, hogy nem egyszerűen egyházon -belüli harcról volt szó, hogy . az egyház ós elsősorban a pápai párt vezetői kíméletlenül harcoltak Abélard ellen és igyekeztek őt elhallgattatni, mert felismerték e tanok elterjedésének veszélyét az egyre jobban erősödő eretnek-mozgalmak talaján. Szidorova tehát új megvilágításban, mint a városi kultúra szerves részét tárgyalja Abélard tanait. Szidorova a városi kultúra tárgyalásánál központi kérdésként kezeli annak harcos, antifeudalista jellegét. Anyagát ennek megfelelően csoportosítja. Ez a helyes törekvés azonban kivitelében némi egyoldalúságot, aránytalanságot eredményez. Könyvének körülbelül fele túlságos részletességgel Abélard tanaival foglalkozik. Helyes volt ugyan , megmutatni e tanok kapcsolatát a városi kultúrával, de mégsem ez a legjellemzőbb formája a korai francia városok szellemi életének. Különösen kirívó az aránytalanság, mert a, városi kultúra egyéb megnyilvánulásait csak röviden, összefoglalóan tárgyalja egyetlen fejezetben. Bár a szerző már az alcímben korlátozta a témát, s kiemelte, hogy nem áll szándékában a kérdés teljes kimerítése, mégis az olvasó a városi kultúra teljesebb, gazdagabb elemzésére tartana igényt. Aránytalanság mutatkozik a társadalmi, politikai életet ábrázoló fejezetek terjedelme miatt is. Ezek ugyanis kb. a könyv terjedelmének felét veszik igénybe, holott ez a kép tömörebb, rövidebb is lehetne. A szerző helyenként túlságosan apró részletkérdésekkel foglalkozik (pl. a könyv tárgyával kevéssé kapcsolatos kereszteshadjáratok történetével), helyenként viszont nem eléggé konkrét. Éppen ezért az egyes fejezetek között nincs eléggé szerves kapcsolat. N. A. Szidorova könyvében bő tényanyagot dolgoz fel. Ez a gazdag dokumentáció azonban nem válik öncélúvá, nem teszi a könyvet pusztán leíró jellegűvé. Az anyag logikus és céltudatos csoportosítása, elmélyült, rószletekbemenő marxista elemzése tételeit meggyőzővé és az egész könyvet érdekessé teszi. BÁCSKAI VÉKA IB. E. ИЛЛЕРИЦКИЙ : ИСТОРИЧЕСКИЕ ВЗГЛЯДЫ В. Г. БЕЛИНСКОГО V. E. illerirkij : Belinszkij történelemszemlélete (Goszpulitizdat. 1953. 254 1.) lllerickij nagy feladatra vállalkozott. Bár az orosz forradalmi demokratákkal foglalkozó munkák már igen sok oldalról megvilágították a múlt század eme nagy gondolkodóinak elméleti és gyakorlati-forradalmi munkásságát, ezt a kérdést, a történelemszemlélet kérdését, mind a mai napig nyitva hagyták. lllerickij perbe száll azokkal, akik szerint történelemszemléletről csak hivatásos történészekkel kapcsolatban lehet írni. Helyesen és meggyőzően dokumentálja ennek az állításnak tarthatatlanságát, anélkül, hogy az ellenkező végletbe esne. Valóban Belinszkij életműve a történettudomány számára is gazdag tárházat jelent. A könyvnek rövid, de igen jól megírt része a historiográfiai tájékoztatás, melyben a szerző nemcsak a burzsoá írókat, de a szovjet tudományban meglevő hibákat is komolyan megbírálja. A mű nagy érdeme, hogy sokoldalúan közelíti meg a feladatot. Az első két fejezet történetien tárgyalja Belinszkij fejlődésót, a harmadik és negyedik pedig munkásságának tematikus feldolgozását adja. Ezzel a szerkezettel vált lehetővé, hogy az olvasó ne sematikus képet kapjon, hanem meglássa Belinszkijnek, a nagy gondolkodónak útkeresésében, ideiglenes következetlenségében is, nagyszerű elméleti rendszerét! A könyvnek éppen ez a rendszerbefoglalás a legnagyobb érdeme. lllerickij az első, aki egy forradalmi demokrata világnézetének konkrét elemzésén keresztül megkísérli, hogy felvázolja a forradalmi demokratikus történelemszemléletet általában. Elemezve Belinszkijnek az utópista szocialistákónál magasabbrendű történelemszemléletét, olyan megállapításokat tesz, melyek az összes forradalmi demokratára is érvényesek. Ugyanakkor elhatárolja a marxista történelemszemlélettől is, amennyiben bemutatja korlátait. Ezzel bebizonyítja, hogy a forradalmi demokratikus