Századok – 1954

Szemle - Szabó László–Győri György: A budapesti MÁVAG története (Ism.: Ránki György) 455

-456 SZEMLE idején. Igen sok értékes adatot hoznak fel a Mávag dolgozóinak helytállásáról az újjáépítés hősies munkája során, a dolgozók anyagi és kulturális fejlődéséről a felszabadulás után, a szocialista munkaverseny kibontakozásáról, a pártszervezet harcáról, stb. Igen érdekes az ellenség beépített ügynökeinek leleplezése, a Magyar Közösségtől a jobboldali szociáldemokratákig. Mindezen eredmények mellett igen sok olyan kérdés merül fel, melyek arra mutatnak, hogy a szerzők műve nem tudott megfelelni az elérendő célnak. Felmerül először is a műfaj kérdése. Véleményünk szerint egyes gyárak történetének feldolgozása lehetséges szépirodalmi formában, mely esetben nem mindig kell szigorúan ragaszkodni a történelmi tényekhez, vagy pedig tudományos monográfia keretében, mely természetesen megköveteli a tények tudományos hitelességét és elemzését. (Ez természetesen nem zárja ki azt sem, hogy a gyár történetének feldolgozásában az egyes munkások elbeszélésére is támaszkodunk.) A szerzők látszólag az utóbbi formát választották. Azonban — amint a könyv utószavában írják — »történelmi leírást« alkalmaztak, amely szerintük különbözik a tudományos jellegű tanulmánytól. Véleményünk szerint ez a megkülönböztetés helytelen, mert amennyiben a gyár történetét nem irodalmi (regény) formájában dolgozzák fel, úgy a feldolgozásnak tudományos jellegűnek kell lennie. Történeti leírást tudományos jelleg nélkül nem lehet elképzelni. Végeredményben a könyvben kialakult »vegyes« műfaj nem alkalmas a gyár történetének feldolgozására. A gyártörtónetek készítése, mint új műfaj, más problémákat is felvet. Nem elegendő a gyár történetének megírásánál csupán a munkásmozgalmi események feldolgozása. A Mávag már a kapitalizmus idején Magyarország egyik legnagyobb tizemévé fejlődött ós gyártmányai világszerte ismertek voltak. A szerzők művéből azonban ebből mitsem látunk. A munkáslétszám alakulását csupán 1874 és 77 között kísérik figyelemmel (ekkor is helytelenül, mivel nem veszik tekintetbe, hogy ebben az időben gazdasági válság volt), de pl. egy szó sincs arról, hogy a 70-es években a 4 — 500 munkást foglalkoztató gyár hogyan lesz már az első világháború előtt több mint 5000 munkást foglalkoztató óriási üzemmé. Nincs egyáltalán szó a könyvben a gyárnak, mint termelő üzemnek fejlődéséről. A gyári termelőerők fejlődését teljesen figyelmen kívül hagyják. A Mávag pl. már az első világháború előtt napi egy mozdony gyártására volt képes (1913-ban pl. 283 mozdony készült az üzemben). Jelentős technikai újításai voltak : pl. az ú. n. Atlantic típusú mozdony, majd hasonlóan innen indult ki a túlhevítős ikerrendszerű mozdony gyártása. 1910-ben a Mávag újabb kitűnő mozdonytípust alkotott, a gyorsvonatú Pacific mozdonytípust. Ezekről azonban a szerzők nem írnak és csupán a 424-es sorozatszámú mozdonyt említik meg, mint jelentős technikai alkotást, azonban ezt is igen sommásan és röviden intézik el. A Mávag világhírű gyártmányainak részletes tárgyalása nélkül nem tudjuk megérteni, hogy miért van ma is oly fontos jelentősége hazánk külkereskedelmében a Mávag exportáruinak. Az üzemi termelőerők kérdésének teljesen figyelmen kívül hagyása azt eredményezi, hogy végeredményben a gyár fejlődése a könyv elolvasása után ugyanolyan ismeretlen (vagy csak igen kevéssé lesz ismertebb) mint azelőtt. A könyv — helyesen — sokat foglalkozik a munkásmozgalommal, a munkások helyzetével, azonban ennek részletes elemzése helyett inkább csupán néhány kiragadott példával dolgozik. A Mávag történetét csakis úgy lehet helyesen megírni, ha részletesen kitérünk egyfelől a gyár termelőerőinek fejlődésére, másfelől a benne dolgozó munkások helyzetére. Azonban az a felületes, néhány odavetett adat, amelyet a könyv felhoz, inkább csak a munkások nyomorának illusztrálására, semmint annak részletes elemzésére elegendő. A könyv feladata lett volna a munkások összetételének, anyagi és kulturális helyzetének részletes elemzése, ez azonban a könyvből szintén hiányzik. A »Mávag történetó«-ben igen sok olyan történeti és elvi hibával találkozunk, mely a könyv szerzőinek felületességére utal. A szerzők helyesen igyekeznek beállítani a Mávag fejlődését hazánk fejlődésének egyes történeti korszakaiban. Ez azonban többnyire nem sikerül. Nem sikerül részben azért, mert a szerzők csupán igen felületesen képesek az egyes korszakok ábrázolására, részben pedig azért, mert nem végeztek megfelelő anyaggyiijtő munkát. Jellemző, hogy az 1900—1914 közötti fejezetben csak egy (!) adat vonatkozik a Mávagra (az 1900-as sztrájk), a továbbiakban csupán általánosságban beszélnek. Viszont ezt az egyetlen adatot sem képesek helyesen értékelni, mivel nem hozzák kapcsolatba a gazdasági válsággal. A könyv sok helytelen megállapítása közül csak néhányat akarunk megemlíteni : pl. a 21. lapon szerzők azt írják, hogy 1910-ben gazdasági válság volt és ezután lépett fel az imperialista Németország versenyével a világpiacon. Mind a kettő helytelen, mert egyrészt 1910-ben nem volt válság, másrészt Németország természetesen már jóval korábban fellépett mint imperialista hatalom. Hasonlóan helytelen a szerzők állítása,