Századok – 1954
A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Székely György–Arató Endre: Beszámoló a csehszlovák történészek liblicei konferenciájáról 433
442 SZÉKELY GYÖK G í—ARATÓ EX DRE Kíízek elvtársnak ez a nézete ellentétben áll a referátumban kifejtett nézetekkel és Solle elvtárs hozzászólásával is. Űgy véljük, hogy Kíízek „elvtárs túl hosszú szakaszon tartja a cseh burzsoázia szerepét haladónak. A cseh burzsoáziát gyors gazdasági fejlődése, a munkásosztálytól és a parasztságtól való félelme már korábban arra bírta, hogy a monarchia fenntartásának és nem az ellene való függetlenségi harcnak útján haladjon. Nem utolsósorban éppen ez a magyarázata annak, hogy az elnyomott cseh nép vágyainak a cseh nemzeti kultúra adott hangot és nem a cseh burzsoázia politikája. Különösen értékesek voltak ebből a szempontból a jelenlévő irodalom- és művészettörténészek felszólalásai (Krejcí és Stech professzorok). Karol Kosík elvtárs felszólalásában rámutatott arra, hogy az 1867 után a cseh nép széles rétegeit megmozgató polgári demokratikus nemzeti mozgalmat nem szabad összekapcsolni az egyébként sem egységes ifjúcseh párt valamelyik frakciójával. E mozgalmak, miután a munkásmozgalom sem találta meg feléjük az utat és á burzsoázia inkább a mozgalmak leszerelésére mind megszervezésükre törekedett, politikai vezetés nélkül maradtak, ami lehetetlenné tette e mozgalmak széles kibontakozását. Több egyéb kérdéshez is hangzott el hozzászólás. Kosík elvtárs részletesen foglalkozott a cseh forradalmi demokratáknak a magyar, a lengyel és az orosz forradalmi demokratákkal 1848—49-ben és a 60-as években kialakult kapcsolataival. Kosík elvtárs meggyőzően mutatta ki — ami nálunk eddig vitás kérdés volt —, hogy a cseh radikálisok között 1848—49-ben plebejus forradalmárok is voltak. E felszólalás egyébként több jelentős új adattal gazdagította az 1848—49. évi magyar-eseh történeti kapcsolatokra vonatkozó ismereteinket. Ebből a szempontból figyelmet érdemel Bedrích ftindelár elvtárs felszólalása, aki elmondotta, hogy az 50-es években — nem utolsósorban az 1848—49. évi hősi harcok következményeképpen — Morvaország cseh parasztjai nagy szeretettel és rokonszenvvel fordultak Kossuth és a magyar nép felé. Ez a rokonszenv egybekapcsolódott a Habsburgok elleni gyűlölettel. Beszélt Sindelár elvtárs arról is, hogy 1871-ben, amikor Kossuth támogatta a cseh követeléseket, cseh küldöttség járt nála és köszönetet mondott ezért a lépéséért. Több hozzászóló foglalkozott azzal a szeretettel, amely mélyen gyökeredzett a cseh nép körében a hagy orosz nép iránt. A hozzászólók nagyon helyesen élesen elválasztották ezt a szeretetet a cseh burzsoáziának az orosz nép elnyomóival, a cárokkal való együttműködésétől. Több hozzászóló leplezte le végül Masaryk álhumanizmusát, népellenes politikáját és beszélt azokról a hatalmas sztrájkokról és megmozdulásokról, amelyek az 1905. évi orosz polgári demokratikus forradalom hatására indultak meg Csehországban. Hozzászólások foglalkoztak továbbá a cseh szociáldemokrácia leleplezése mellett a szociáldemokrata baloldal kialakulásának kérdéseivel, különösen Bohumir Smeral elvtársnak, a baloldal e kiváló alakja tevékenységének értékelésével. A konferencia második két napja igen hasznos volt. E tanácskozás több kérdést tisztázott, több problémára pedig rámutatott, megadva így a további kutatásoknak az irányát. Hiányosságnak tartjuk, hogy a szlovák történelem kérdései alig kerültek — az első két naptól eltérően — megtárgyalásra. L'udovít Holotík és Julius Mésáros elvtársak a szlovák történelemnek két fontos, de mégis részletkérdését (a szlovák polgárság összetétele és politikája és a feudalizmus szlovákiai maradványának elemzése 1848—49 után) vetették fel.
