Századok – 1954
A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Székely György–Arató Endre: Beszámoló a csehszlovák történészek liblicei konferenciájáról 433
440 s SZÉKELY GYÖK G Y—ARATO ENURE A referátum leleplezi az osztrák abszolutizmussal együttműködő cseh burzsoáziát és nagy figyelmet szentel azoknak a nagy népi megmozdulásoknak, amelyek a 60-as években nem utolsó sorban az osztrák-magyar kiegyezés idején játszódtak le. Ezekben a megmozdulásokban még részt vesz a cseh burzsoázia balszárnya, elsősorban az 1848—49-es évek radikális demokratái. E mozglamak hatására a cseh liberális burzsoázia is felveti »államjogi« követelését. Ríha elvtárs élesen megkülönbözteti ezt a trializmusra irányuló kísérletet a cseh népnek attól a mozgalmától, amely Csehország önállóságát tűzte ki feladatául. A referátum foglalkozik a trializmus létrehozására irányuló kísérlettel és megállapítja e kísérlet kudarcának okait. Megvilágítja a cseh burzsoázia monarchiát támogató politikájának gyökereit, a munkásosztálytól való félelmét és azt a tényt, hogy a gazdaságilag egyre erősödő cseh burzsoázia jól megtalálta számításait a monarchia piacain. Ríha elvtárs nagy súllyal foglalkozik a cseh munkásmozgalom fejlődésével, a szocializmus úttörőivel, a Cseh Szociáldemokrata Párt megalakításával (1878), annak jelentőségével, majd a cseh szociáldemokrácia opportunizmusával, árulásával az imperializmus korszakában. A referátum foglalkozik a Nagy Októberi Szocialista Forradalom csehországi hatásával, amelynek nyomán megszületett 1918-ban a Csehszlovák Köztársaság. Ríha elvtárs végül értékelte az önálló állami lét jelentőségét a további fejlődés szempontjából. Megállapította, hogy a Csehszlovák Köztársaság a két világháború között a cseh nép hősi harca ellenére a cseh burzsoázia mesterkedései és «a szociáldemokrata párt árulása következtében az imperialisták táborába került, A referátum hibája, hogy több helyen nem bírálja eléggé élesen a cseh szociáldemokrata vezetőket, sőt az opportunizmust a párt alacsony ideológiai színvonalával magyarázza. Véleményünk szerint a történészeknek határozottan rá kell mutatniok arra, hogy a munkásarisztokrácia , a szociáldemokrata párt vezetőinek jó része a munkásosztály árulója volt és politikájával tudatosan szolgálta a burzsoáziát, annak segédcsapatai közé tartozott. Ez nyilvánvaló, ha összehasonlítjuk a Cseh Szociáldemokrata Pártnak az imperializmus korszakában folytatott politikáját a cseh munkásmozgalom kezdeti évtizedeivel, Ladislav Zápotocky és Josef Boleslav Pecka tevékenységével. Ekkor a cseh munkásmozgalom ideológiai színvonala semmiképpen sem volt magasabb, mint a századforduló idején vagy a XX. században és a mozgalom vezetői mégis a munkásosztály igazi érdekeit képviselték. E kérdéssel kapcsolatban jegyezzük meg, hogy alkalmunk volt látni Prágában a cseh munkásmozgalom kezdeteinek anyagát tartalmazó múzeumot, amelyet Prágában abban az épületben helyeztek el, ahol a Cseh Szociáldemokrata Párt alapító kongresszusát tartották. A múzeum számunkra is igen tanulságos. Különösen gazdag és példamutató a múzeumnak az a része, amely a csehországi munkások helyzetével foglalkozik. Gazdag, szemléltető anyagon keresztül, statisztikákkal, üzemek kicsinyített másával és egyéb képekkel mutatja be a cseh munkásosztály súlyos helyzetét. A múzeum egyébként a 40-es évek munkásmozgalmaiból indul ki, szépen illusztrálja a cseh munkások részvételét az 1848 júniusi prágai felkelésben és különösen gazdag a cseh munkásmozgalom úttörőinek tevékenységére vonatkozó anyag. Számunkra különösen értékes az az egy-két kiállított levél, illetőleg cikk, amely a budapesti és prágai cseh munkások kapcsolatát, a cseh és magyar munkásmozgalmi kapcsolat egy oldalát mutatja meg. A múzeum egy hiányosságára szeretnénk a
