Századok – 1954
Tanulmányok - Várkonyi Ágnes: A Rákóczi szabadságharc kibonatakozása Erdélyben 15
40 VÄRKONVi AGNES Szamosújvár felé. A székely sereg támadástól mit sem tartva, Szentbenedekkel átellenben a dési réten táborozott. Itt ütöttek rájuk szeptember 20-án reggel 7 óra körül Ilosvai Bálint kurucai, akiket a vidék népe is tájékoztatott és támogatott. »A lakók tudatosították őket a tábor helyzetéről és a sűrű, reggeli köd védelme alatt nagyon vitézül megtámadták az ellenséget.« Bethlen Sámuel serege a reggeli ködből váratlanul előbukkanó kurucokra még csak fegyvert sem fogott. »Igen megverettették és elszéjeztettek úgyhogy maga is Bethlen Sámuel uram alig szaladhatott.« Bethlen Sámuel első volt a futók között és személyesen adott hírt Rabutinnak csúfos vereségéről. Ez nagyobb volt, mintsem számítani lehetett. A marosszéki seregből sokan maradtak a csatatéren, sokan estek sebbe, s aki menthette életét, az is otthagyva fegyvert, lovat és felszerelést, igyekezett haza a falujába. Volt aki egyetlen ingben érkezett, más csizma nélkül, csak dolmányban. Marosszék minden falva tele volt sebbe esett, kárvallott emberekkel. Ha csak a csatatéren hagyott fegyvereket, lovakat, szerszámokat számítjuk, meg azt a hét zászlót és 1 öbb rézdobot, melyet a források említenek, akkor is a kurucok számottevő nyereségét jegyezhetjük fel.71 A brádi és a szentbenedeki győzelemnek messzeható következményei voltak. Rabutin, aki a csata alatt Kövednél állomásozott, a lesújtó hír hallatára megváltoztatta eredeti tervét ; nem ment egyenest Szebenbe, hanem Fehérvárra hívta össze az ország főrendeit, a várható további támadások megakadályozására pedig fegyverbe szólította Kolozs, Doboka, Torda s Zaránd vármegye nemességét.72 Erdély népeinek inkább csak most bontakozó, mintsem már szárnyra kapott friss mozgalma mindjárt megszületésénél meghatározólag hatott a szabadságharc történetében. A vidék lakosságának támogatásával megvívott brádi és szentbenedeki győzelem meghiúsította azt a lehetőséget, hogy a császári haderő, mely pillanatnyilag a szabadságharc ellen állítható legjelentősebb császári haderő volt, beleavatkozhassék az induló szabadságküzdelem első hadműveleteibe és megakadályozza a kúruc felkelők felszabadító harcainak kibontakozását. Seeau, a Cameratica Commissió elnöke ezekben a napokban részletes jelentéseket írt az erdélyi helyzetről. A szeptember 18 — 20. és 26-iki, történelmi irodalmunkban már sokat idézett helyzetképek — nyilván túlozva, a pillanatnyi zűrzavar hatása alatt -nagyranövelt híreiből kiindulva, de hozzávetőlegesen mégis hű képét adják Erdély szeptembervégi napjainak.7 3 Seeau Erdély általános forrongásáról számol be; Belső-Szolnok, Kolozs, Zaránd megye és a Kővár-vidék már kuruc. Csaknem 40 ezer ember kelt fel Rákóczi mellett. Afőbaj az, — írja — hogy Erdély gyűlöli a németet, járma lerázásánál egyébről nem beszél, s kik eddig hosszú hajat és kalapot viseltek, most magyarosra nyíratják hajukat. Az elmúlt év alatt nem lehetett annyi fekete süveget látni, mint most. A lázadók olyanok mint a mesebeli sárkányok. Ha egy helyen sikerül elnyomni az elégedetlenséget, másutt tízszer olyan erővel támad fel. Az erdélyiekben bízni nem lehet, — írja — mert a németet nem szeretik és a régi szenvedés és a régi gyűlölség olyan mint a rozsda. Az adót nem lehet 71 A szentbenedeki csatára az Esze T. i. ra. 100 1. idézett adatain kívül: OL Gub. Pol. 1703/287 ; L. С. R. L.-H. 475-76. 1. A veszteségre : Erdélyi levéltárak — székely lustrák, Marosszék lustrakönyvei 3437, 282 — 85 1. 72 OL Gub. Pol. 1703/287; Prot. Sess. 1701-1705. к. 591. 1. 73 Gr. Seeau a Cameratica Commissio elnökének jelentései (Deutsche Fundgruben zur Geschichte Siebenbürgens II. köt. 302 —309 1.) (Idézi: Kővári, i. m. 6. köt. 85. 1. és Esze T., i. m. 10.1.). \ jelentések a zavaros hírek első benyomásait rögzítik, ezért az egyes adatok nem megbízhatók, pl. szept. 26-án Kolozsvár kuruckézre kerüléséről ír.
