Századok – 1954
Vita - Sándor Pál: A magyar agrár- és paraszttörténet polgári irodalmának kritikájához 373
396 SÁNDOR PÁL \ zászlóvivőjéének jelmezét öltötte fel.10 8 Wellmann a magyar nagybirtok . szerepét »a mezőgazdasági újítások« alkalmazásában pl. »örök feladat«-nak tekintette.109 Legélesebben a földesúr-jobbágy viszonyának beállításában jelentkezett ez a feudális történetszemlélet. Szerzők már a feudális társadalom rendszerét is felettébb ideális módon képzelték el. Wellmann említett tanulmányában kifejtette, hogy »a feudális társadalom. . . kisebb-nagyobb emberpiramisokból tevődött össze, melyet hűség és szolgálat, másfelől védelem és gondoskodás láncai kovácsoltaK egybe«.110 Bakáts István pedig ezt a felfogást variálva, fontosnak tartotta hangsúlyozni : »Tévedés volna azt hinni, hogy a nemesség zárt kasztként, előjogainak fellegvárába zárkózva, lenézéssel vagy éppen ellenszenvvel viseltetett a jobbágysággal szemben.«11 1 A feudalizmus ez idilli rajzának legtipikusabb példáját azonban Wellmann egy másik munkájában nyújtotta. A már idézett »Parasztnépünk múltjának feltárása« című dolgozatában ugyanis — amely feudális-antimarxista szemlélettel megírt igen alapos áttekintése paraszttörténeti irodalmunknak — kifejti, hogy a feudalizmusban a jobbágyság élete »a meleg, életteli emberi kölcsönösség«-en alapul, amelytől igen messze esik »a mai, városi 'proletariátus' szélfútta hordalék módján egybeverődő tömege«.11 1 " A jobbágyélet — Wellmann előadásában — »mint bensőséges családi tűzhely« jelenik meg az olvasó előtt, amit »a szokásszerűnek, intézményesnek uralma«, a »nagy állandóság« valamiféle történetellenes mozdulatlanságba merevített meg. De Wellmann Imre igyekezett erre a hamis szemléletre egy egész történetírói programmot is felépíteni. Állást foglalt a liberálisok ellen, akik szerinte túl »forradalmi«-ak voltak. Szembefordult a pozitivistákkal, akik túl »haladó«-ak voltak. A történelmi materializmussal olyannyira hadilábon állt, hogy észre sem vette : akit történelmi materializmussal »vádol« — Acsádyt —, az csupán antifeudalizmusában következetes, liberális szemléletű történetíró volt és nagyon távol állott a történeti materializmus felfogásától.111 6 Viszont a történelmi materializmus iga zi képviselőjével — Szent-108 Wellmann: A gödöllői Grassalkovich-uradalom. . . 4. 1. 109 U o _ 110 Wellmann: Az udvari ember. 297. 1. 111 Bakáts István János: A magyar jobbágy a XVIII. században. Századok. 1936. 297. 1. Nem tartjuk feleslegesnek, ha Berlász Jenő véleményét is ismertetjük. Berlász ugyanis kikel az ellen a felfogás ellen, amelyik »jellemző módon zsarnokságot, tervszerű kizsákmányolást, barbárságot« lát a »feudalizmus«-ban. »Az új szociológiai történetnézés — írja — mélyebbre hatol, nemcsak a felületi jelenségeket veszi észre... Igaz, hogy a hűbéri társadalomszerkezet sokféleképpen kötött volt, ám e kötöttségek és korlátozottságok nem raeionalisztikus« (magyarán — kizsákmányolási) »törekvéseket szolgáltak, ellenkezőleg : a teljes életet biztosították a közösség minden tagjának : szakszerű elmélyülést az alkotú munkában, méltányos viszonyulást az embertársak között és otthonos beilleszkedést a természet világába. A hűbéri struktúrában domináns szerepet játszik az intézményesség és hivatásszerűség módszere és ezen a réven mindenki existenciája, generációk biztos megélhetése válik lehetővé. A földművelő munkát elmélyítő parasztság és a közösségi falu, az ipari munkát elm,élyitő kézművesség és a céhszervezet által létesülő város, az értelmiségi munkát elmélyítő papság és az ebből fejlődő világi értelmiség mind a hűbéri-rendi társadalomszerkezet alkotása ; ezek azok az intézmények, melyek napjainkig eltörölhetetlenül biztosították a teljes emberség méltóságát az európai életben.« (Dr. Berlász Jenő magántanár »Magyar gazdaságtörténet« c. előadása a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Közgazdaságtudományi karán az 1946/47 tanévben. Bpest, 1947. 8 — 9. 1.) llia I. m. 227. 1. 1116 I. m. 313. 1.
