Századok – 1954
Vita - Sándor Pál: A magyar agrár- és paraszttörténet polgári irodalmának kritikájához 373
392 SÁNDOR PÄL Ilyenképpen az ellenforradalmi rendszer érdekeit kiszolgálva, jelent meg a 20-as évek legvégén az újabb agrár-parasz±-történet, amikor a Magyar Művelődéstörténeti Iskola e téren kifejtett tevékenysége új fejezetet nyitott a magyar agrártörténetírás lapjain. b) A Művelődéstörténeti Iskola pozitivizmusa » A Domariovszky Sándor vezette Magyar Művelődéstörténeti Intézet tervszerű bekapcsolása az agrártörténetírás területére," az eddigiekhez képest fordulatot eredményezett : a hosszú szünet után megindult a tervszerű, módszeres anyagfeltáró és feldolgozó munka. Ennek a gyakorlati munkának az a helyes felismerés volt az elvi alapja, amely az adott esetben a részletkutatás módszerét jelölte ki egyedül célravezetőnek, hogy ezzel mintegy kimozdítsa az agrártörténetírást megrekedt helyzetéből. Az eddigi kísérletek ugyanis nagyrészt azon feneklettek meg, hogy összefoglalást akartak adni a részletek kellő ismerete nélkül. A részletkutatás, mint a történettudomány művelésének az adott esetben egyedül helyes módszere, bizonyos tekintetben ma is időszerű és ezért az új magyar gazdaságtörténetírás számára nem mellőzendő példa. A hazai kapitalizmus gazdaságtörténetének s ezen belül agrártörténetének megírását sem lehet ugyanis összefoglaló jellegű, országos méretekre kiterjedő munkákkal elkezdeni. Ez esetben is célravezetőbbnek fog bizonyulni a térben és időben szűkebb, kisebb témák részletkutatásokon alapuló feldolgozása. A magyar mezőgazdaság kapitalista korszakának feltárása például — tekintettel a témakör ismeretlen és problémákban gazdag voltára, valamint a vonatkozó hézagos és silány minőségű nyomtatott anyagra — szintén nem nélkülözheti az időben és térben körülhatároltabb, elvi és szakmai tekintetben viszont mélyebben járó részlettanulmányok alapvetéseit. A magyar agrártörténet meghatározott területének Domanovszky Sándor által tervszerűen és módszeresen irányított feltárása azonban nemcsak a történettudomány művelésének, de a történész-szakemberek kinevelésénelc és képzésének is egyik fontos formája volt a múltban. Bár ez a tudományos és nevelő munka eredményei mellett, elsősorban elvi és politikai szempontból tartalmazott súlyos hibákat, s így részletes kritikára szorul, módszertanilag mégis olyan példa, amely mellett nem mehetünk el történetírásunkra nézve figyelmeztető tanulságok levonása nélkül. Ismeretes ugyanis, hogy a Magyar Történész Kongresszus számos fontos tanulsága között ott szerepelt az egyetemi történetoktató munka eszmei és szakmai színvonalának jelentékeny emelése is, mint soronlévő feladat. Ehhez pedig megfelelő tudományos alap, a tudományos és oktatómunka helyesen kialakított egysége, összeforrottsága szükséges. E cél eléréséhez a legjobb iskola a fontos és időszerű témák részletkutatáson alapuló feldolgozásának széleskörű megszervezése -az egyetemeken. Az egyetemi történetoktatásnak a tudományos munkával való ilyen kialakítandó egysége és megalapozottsága, a kutatómunka megszervezése és irányítása, mint a történész szakemberek kinevelésének széles formája; ez olyan munkamódszer, amely ma már — ellen-98 Lásd : »Tanulmányok a magyar mezőgazdaság történetéhez« c. kiadványsorozatot.
