Századok – 1954

Tanulmányok - Várkonyi Ágnes: A Rákóczi szabadságharc kibonatakozása Erdélyben 15

A 1Í.ÁKÓCZT-SZABADSÁGHARC KIBONTAKOZÁSA ERDÉLYBEN 33 Az erdélyi főnemesség ugyancsak a brezáni pátens harcbaszólító hangjaira figyel fel először a magyarországi eseményekre. »Az megirt pátensben — fordítja rá a szót ebéd közben Bethlen Miklós kancellár — feltött rátiók oly helyesek s igazak, hogy egész lehetetlennek tartja, az ne ponderáljon az elkeseredett popule előtt ; meglátja minden, generalis insurrectio lészen és hamar időre más biró járása lészen, minden jót omilnálván édes nemzetünk javára.« Bethlen szavainak hitelességét Teleki további sorai mindjárt kétségbe is vonják : »Nem győztem s győzök eleget csudálkozni rajta, — írja Teleki napiójába — hogy az jó gróf Bethlen Miklós nemzetünk igyében most olyan poklos. Bizony ő is alkalmasint megadta az hüségeskedésének és az sok nemzetünk ellen való projectizálásnak az árát. Ugy tudom, mint hogy : Az ki ördögnek szolgál, kinnal fizet.«48 Magyarországon 1703 nyarán a szabadságharc további sorsát eldöntő kérdés, hogy a nemesség megérti-e a tiszaháti jobbágyok kezdeményezéséből II. Rákóczi Ferenc vezetésével kibontakozott felkelés nagy nemzeti lehetőségeit és csatlakozik-e a szabadságharchoz. Erdélyben sokkal többrétű a kérdés. Itt erősebb a katonai elnyomás mint Magyarországon. Nincs az a széles kis- és középbirtokos nemesi réteg, mely Magyarországon a nemzeti összefogás egyik oszlopát képezte. A főnemesség, a Gubernium vezető- és tisztviselőkara — közülük nem egy a hajdani Rákóczi-birtokon növelte nagyobbra vagyonát (pl. Bánffyak) — Rákócziban csupán magyarországi főurat látott, akinek távoltartása Erdélytől személyes érdekük. A felkelést pedig nem vélte másnak, mint jobbágyok és nincstelenek lázadásának, akiknek megmozdulása hasonló az előző esztendők »erdélyi tolvajjárásához«. Ugyanakkor azonban van egy széles réteg, melynek nemcsak érdeke, de egyetlen lehetősége is a felkelés, ós az egyedüli járható út kényszerítő hatása alatt már az első naptól kezdve a szabadságharc melle t áll. Az első lépés tehát, hogy a szabadságharc célkitűzései tudatosodjanak ezekben az elégedetlenekben és egyetlen tömeggé kovácsolják őket. Az erdélyi nemességnek a szabadságharc mellé állítása érdekében nemcsak a jobbágyfelkeléstől való félelmét kell legyőzni, hanem arról is meg kell győzni, hogy Erdély számára s egyben a maguk számára is az egyetlen lehetőség Magyarországgal együtt harcolni a Habsburgelnyomás ellen. Magyarországon Rákóczi politikája s a szabadságharc sikerei állították kuruc zászlók alá a bizalmatlan, kételkedő, ingadozó nemességet. Erdélyben ezen a téren is több tényezővel kell számolnunk majd. A kuruc fegyverek, a Rákóczi-csapatok sikere, s a fejedelem politikája, mikor a nemesség meggyőzéséről van szó, háttérbe szorul az erdélyi belső mozgalmak hatalmas ereje és kényszerítő követelése mellett. Erdély nem külső hatásra, kényszeredetten, hanem belső fejlődése során nő fel a magyarországi Rákóczi-szabadságharc mellé. Erdély vezetői a »tolvajok«, »rablók« feltámadásához, Pintye Grigore feltűnéséhez az előző évek alatt már hozzászoktak. Nem látták meg benne az erdélyi kuruc mozgalmak kezdeteit, mint ahogy sokan nem veszik észre a megrepedt föld alatt faszülő, fejlődő csírákat. Erdély lakói előtt nem maradnak rejtve a magyarországi események. »A kurucság feltámadott Rákóczi is készül ki Lengyelországból« — írja Vízaknai Briccius György kolozsvári orvos. Nyár elején egész Erdélyben »Rákóczi Ferenc híre lengedez«. A dolhai csata 48

Teleki-napló máj. 22., júl. 2. ; Bethlen Önéletírása nem említi az esetet — általában az 1703-ra vonatkozó rész igen szűkszavú és a »Noe Galambja« írójának állásfoglalását tükrözi : a Rákóczi-szabadságharcot külső, Erdélytől független ügynek tartja. 3 Századok