Századok – 1954
Tanulmányok - Esze Tamás: II. Rákóczi Ferenc breznai kiáltványa 285
II. liÁKÓCZI l'KRENC HRÜZNAI KIÁLTVÁNYA Rákóczi előtt : ők nem a nemesség ellen, hanem a haza szabadságáért mozdultak meg. A mozgalom vezetését azonban jobbágy-származású vezetői : Kis Albert és Esze Tamás nem engedték ki a kezükből, s mikor a felkelők katonai szervezetbe tagozódtak, még Rákóczi jelenlétében sem akartak nemesi tiszteknek engedelmeskedni. A döntő percben Barwinszkyval Esze Tamás ment ki a fejedelemhez, bár Pap Mihály ennek a követségnek is tagja volt, mégsem ő már a felkelő nép szószólója. A nép kívánságait nem az erősen nemesi öntudatú Pap Mihály, hanem az öntudatos jobbágy Esze Tamás terjeszti Rákóczi elé. A Gonfessiones és a Mémoires soraiból a segítségért könyörgő nép orcája tűnik elő. Ezt a képet módosítanunk kell. A felkelők valóban kérvén-kérték Rákóczit, álljon mozgalmuk élére, de nem feltétel nélkül fogadták el vezérséget. Bár forrásaink töredékesek, mégis meg tudjuk állapítani, miben egyezeti meg a fejedelem az új kurucokkal : a) Megesküdött arra, hogy a felkelőket akkor sem fogja magukra hagyni, ha a nemzeti küzdelem megindítása nem várt akadályokba ütközik.63 Megígérte, hogy »elégséges segítő haddal« jön az országba, s pünkösdöt, tehát május 27. napját tűzte ki a zászlók és az újabb kiadványok beküldésére. b) Megígérte, hogy a katonának álló parasztokat a jobbágyi állapotból fel fogja szabadítani. Ezen az Ígéretén alapszanak a kuruc ezereskapitányok kiáltványai a néphez : hagyják abba a földesurak szolgálatát, álljanak katonának. »Hallottuk az mü Kegyelmes Urunknak ő Nagyságának kegyes jó igéretit, — olvassuk az egyik katona-folyamodványban — hogy valamelj? jobbágy ő Nagysága mellett felül, kardját felköti, szabadságot ad nekie, ha Isten ő Nagyságának boldog előmenetelt ad, az országot megbírhatja ; mü is azért szegény igaviselő jobbágyok a mü Kegyelmes Urunk mellett készek vagyunk életünk fottáig szolgálni országot, fejedelmet.« Sok ilyen folyamodványt tudnánk idézni, de seholsem találjuk nyomát annak, hogy a fegyvertkötő jobbágyok megnemesítésüket kérték volna, pedig korábban Zrínyi Péter is, a Tizenhárom Vármegye kuruc nemesei is »országos nemességet« Ígértek a fegyveresen melléjük szegődő jobbágyoknak. Már kezdetben, még a tiszaháti felkelés idején, kialakulhatott a német uralom ellen feltámadó jobbágyoknak az a kívánsága, hogy jutalmul szabad katonaközösségekben, hajdúvárosok mintájára telepítsék le őket.5 4 c) Rákóczi elismerte a felkelőket a maga hadinépének s vezetőikre bízta az ügyek intézését az országba való bejöveteléig : »Kimenetelünkig is azon elöljáróknak s általok teendő tisztek alattokvalói engedelmeskedjenek, mások pedig közönséges jó értelemmel legyenek.« Az így katonai alakulatokba 63 »Biztosítottam őket arról és esküvel megerősítettem, hogy azokat, akik parancsaimnak engedelmeskednek, nem hagyom el«, — mondja a Confessiones-ban. — Esküjére Esze Tamás is hivatkozik idézett levelében : »Emlékezzék meg Nagyságod előttem letött kötésérül«. Soraiból arra következtethetünk, hogy esküje kiterjedt személy szerint a tiszaháti felkelés vezetőire is. — A terminust Károlyi említi Emlékiratai-ban. 54 A jobbágykatonák felszabadításának nagyfontosságú — de korábban figyelembe se vett — kérdéséről részletesen írtunk, főként II. Rákóczi Ferenc tiszántúli hadjárata és A szegénylegények éneke című tanulmányunkban. Felesleges az ezekben felsorolt forrásokat itt újból felsorolni. — Az erdélyi jobbágykatonák folyamodványai közül a legfontosabbakat kiadta R. Kiss István: II. Rákóczi Ferencz erdélyi fejedelemmé választása, Bpest, 1906. (Közlemények a br. Radvánszky-család levéltárából. V. 4.) A magyarországiak folyamodványai a Hadtörténelmi Intézet Rákóczi-korabeli folyamodvány-gyűjteményében fognak megjelenni.
