Századok – 1954
Tanulmányok - Várkonyi Ágnes: A Rákóczi szabadságharc kibonatakozása Erdélyben 15
22 VÁKKONVI ÁGNES ságra emelkedett félszabad elemek teszik színessé. Hangsúlyoznunk kell a szabad székelyek számarányának viszonylag jelentős voltát és a királyföldi szabad románok számottevő tömegét. Meg kell említenünk az Erdélyi Érchegység bányászait, s nem hagyhatjuk figyelmen kívül a jelentőségben és számban egyaránt megnövekedett városi polgárságot sem. A fejedelmi kor katonáskodó szabadjait a Habsburg-elnyomás a régi szolgaságra való visszasüllyedésre ítélte ; nemcsak további felemelkedésük útját zárta el, hanem megfosztotta őket megélhetésüktől is. A várőrségek magyar és román katonaságát a császári parancsnokok megbízhatatlannak tekintik és nem alkalmazzák. A várakba mindenütt idegen őrség kerül. A hunyadmegyei dévai puskásokat »nemesi szabadságok ellen való dolgokra erőltetik«, pedig »még Rákóczi György fejedelem idejétől fogvánt igaz nemességekről való armálisok extal«, »Apafi Mihály fejedelem idejében voluntarie puskássággal szolgáltak«. Joggal kérik »nemesi szabadságokban való« megtartásukat. A fogarasi bástyások »talán száz esztendejénél is több . . . mikor Bástyásságra felvetettek, jobbágyi hivatalból«. Azóta »soha jobbágyképpen nem szolgáltak«, várat őriztek, rabokat, vekturát kísértek, tehetős emberek voltak. A^Habsburg-uralom nagyot fordított szekerük rúdján ; »minekutána pedig az Ő Felsége presediuma ide a várba be jött, nem látván Commendáns uram őket szükségesnek ; attóll az őrizéstől eltiltattak és az Várból Generális Ur ő excellenciája akarattyából ki küldöttek.« Nem szükséges már szolgálat juk, mert a várban »az eő Felsége Vitézi strásálnak«, »kalapos Bástyások«. »Sem az kapukban, sem az Bástyákon még, be sem bocsáttyák ököt az németek«, jobbágyi munkára akarják mindannyiukat szorítani, de tiltakoznak ellene, »mert eök eddig nem szolgáltak illyen paraszti munkával senkinek«. Erdély számos erősségének hasonló helyzetbe került katonái jelentős tömeget alkotnak. Milyen sors vár ezekre az emberekre? Vagy felveszik ismét a régi letett és elfelejtett jobbágyi igát, vagy széthullva, elszóródva, az országban hányódva és szomszéd országrészekbe vándorolva próbálják megtalálni a talajt, ahol ismét gyökeret verhetnek. Életük Erdély akkori viszonyai között mindkét esetben a kilátástalan bujdosásba torkollik.1 5 A Habsburg-elnyomás nyomorúságát Erdély közvetlenül a császári katonaság tartásában és szolgálatában érezte legjobban. A hadiadó fizetése mellett tartania, élelmeznie kellett az Erdélyben állomásozó császári hadakat, melyeknek száma évről-évre növekedett. Minél jobban nehezedett az országra ez a teher, annál inkább kimerült, és minél szegényebb lett az ország, — mivel a katonaság ellátását innen kellett biztosítani — annál több gyötrelmet okozott a lakosság számára a kiéhezett és tönkrement császári hadak követelése. Rabutin végromlásra ítéli Erdély lakosságát : »Fáj a lelkem, — írja — ha egyfelől a hadak, s másfelől a szegény nép nyomorúságát nézem. Ennek nincs miből kielégítse amazt, s a katonaság kéri, hogy maga hajthassa be szükségleteit, megengedem ezt a legnagyobb szükségben levőknek, mert. inkább a népet áldozom fel, mint a hadakat.«16 • 15 A rendeknek az 1696. szeptemberi gyűlés elé terjesztett postulatuma. Monument a Hungáriáé Historica III. о. Erdélyi, országgyűlési emlékek (E. O.E.) Bpest,1898. 21. köt. 448 — 454. 1. »A 1700 die 25 julii Fogaras földön difficultásoktól való memorialed és tanúvallomás.« OL Erdélyi levéltárak = Gub. Pol. 1700/625 ; Bánffy György a fogarasi bástyások ügyében. 1702. jún. 1. Uo. Újkori Gyűjtemény kibontott része. Thun yogi iratok. • Szentgyörgyi Mária: Adalékok az erdélyi pai'asztság történetéhez a XVI —XVII. században. Kéziratban. ., 16 Rabutin barátjához 1697. máro. 28. Idézi: Szilágyi, i. m. 391. 1.
