Századok – 1954
Tanulmányok - Hajdu Tibor: A tanácsok szerepe a magyar októberi demokratikus forradalomban 245
A TAN A ('.SO К SZEREPE A MAGYAR OKTÓBERI POLGÁRI DEMOKRATIKUS FORRADALOMBAN 249 Október 30-án »az összes budapesti nagyüzemekben megalakultak a munkástanácsok, melyek a következő napra, október 31-re általános sztrájkot hirdettek.«7 Délután az üzemekben befejeződött a munka és a tüntető munkások elárasztották a főváros utcáit. Ekkor már Bécsben, Prágában, Zágrábban győzött a forradalom. A budapesti gyárak dolgozói sem voltak hajlandók tovább várni. A munkásokhoz most már nyíltan csatlakoztak a katonai alakulatok is. A Katonatanács csapatai csatlakozásra szólítottak fel két frontra induló menetszàzadçt, amelyek ezután a pályaudvarról a Nemzeti Tanács elé vonultak és csatlakoztak a forradalomhoz. Más katonai egységek kiszabadították a politikai foglyokat. A munkások és katonák, az orosz példa nyomán, részben előre kidolgozott tervek alapján, megszállták a hadászatilag fontos pontokat : kaszárnyákat, pályaudvarokat, telefonközpontokat, élelmiszerraktárakat, a térparancsnokságot és a főpostát. »Az október 31-re forduló éjjel egész Budapest a munkások és katonák kezére került. A tömegek a Nemzeti Tanács és a szociáldemokrata fáit háta mögött és annak közreműködése nélkül végrehajtották a forradalmat. A kaszárnyák, a pályaudvarok, a táviróhivatalok stb. megszállását maguk a katonacsoportok, vagy az egyes üzemek munkástanácsai intézték, amelyek ezekben az órákban önállóan működtek. Az esti órákban a munkástanácsok mellett akcióba léptek a katonatanácsok is. Ezek a szervek vittek bizonyos tervszerűséget a tömegakciókba...«8 A városparancsnokság semmit sem tudott tenni a forradalom győzelme ellen. Megpróbáltak katonaságot felhasználni a tüntetések szétverésére, de egész Budapesten nem akadt olyan katonai egység, amely erre hajlandó lett volna. A Budapesten állomásozó bosnyák ezred, melyről azt hitték, hogy fel lehet használni a magyar nép ellen, megtagadta az engedelmességet, csatlakozott a forradalomhoz és a tüntetők éljenzése közben elindult haza, Boszniába. Mint Lukachich tábornok, ezekben a napokban Budapest városparancsnoka, írta : »Azon egyszerű okból maradt el a fegyver használata, mert a csapat 'megtagadta az erre vonatkozó parancs teljesítését. Nem volt kivel lövetni.«9 A Nemzeti Tanács — mint ezt visszaemlékezéseikben saját vezetői is elismerik — tehetetlenül állt szemben az eseményekkel. Ahogy Garami írta : »Mi terveztünk, a tömegek, elsősorban a fegyverben álló tömegek, végeztek.«10 Reggelre a régi rendszer hatalma teljesen megsemmisült. Budapest a forradalmi munkások és katonák kezében volt. Vidéken villámgyorsan elterjedt a forradalom híre. A parasztok a hazatért katonák vezetésével elűzték a régi rend falusi képviselőit : a jegyzőt és a csendőröket,, sok helyen a papot is, hozzákezdtek a földesúri birtokok kisajátításához. Ez a mozgalom, bár senki sem szervezte, az egész országra kiterjedt. A budapesti forradalmat követő 2—3 nap alatt nem volt olyan járás Magyarország területén, ahol a parasztok ne keltek volna fel, hogy csatlakozzanak a forradalomhoz és saját kezükbe vegyék a hatalmat. Nem volt talán & 1 Rákosi Mátyás : A K. M. P. megalakulása és harca a proletárforradalom^gyózelméért. A Magyar Tanácsköztársaság. Bpest, 1954. 11. 1. 8 Uo. 9 Lukachich Géza : Magyarország megcsonkításának okai. Bpest, é. n. 136. 1. 10 Garami Ernő : Forrongó Magyarország. Leipzig—Wien, 1922. 30. 1.
