Századok – 1954

Szemle - Zimmermann; Wilhelm: Der grosse deutsche Bauernkrieg (Ism.: Székely György) 227

SZEMLE 229 Kirívó pl. az 1620-as évek »birodalmi kormányzatának« (Reiehsregiment) a Népszövetséghez és az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez való szerencsétlen hasonlítása. (131 — 132. 1. jegyzete). A munka komolyabb árnyoldala, hogy a falusi és városi néptömegek és a bányamunkásság mindennapi életét, munkáját, kultúráját nem ábrázolja kielégítően. A városi plebejusok életét és szerepét leginkább Engels-idézetekből ismerheti meg az olvasó Meusel munkájában. A harcok, az eszmék, a népi hősiesség leírása ezt nem pótolhatja. (Egyébként a thüringiai-szászországi bányamunkások szerepe a felkelés leírásában sem kapott méltó helyet.) Az olvasónak látnia kellene a munkából azt is, hogy e korszak nemcsak a nagy haladó mozgalmak, hanem a kultúra sokoldalú fellendülésének kora is volt Németországban — s a kettő nyilvánvaló összeiüggésót is. Meusel munkája azonban ezt nem mutatja meg. Komoly — mondhatjuk elvi — hibák is fordulnak elő a munkában. A paraszti harc céljainál, a 12 cikkely és a cikkelylevél szembeállításánál (33, 95 — 96. 1.), mely egyébként jól sikerült, Meusel nem mutat rá világosan arra, hogy a feudális rendszer megszüntetéséhez, amire a Münzerhez közelálló cikkelylevél törekedett, a feudális földtulajdon megdöntésén át vezetett az egyetlen út. S bár a szerző idézi a plebejusok ó$vparasztok következetes vezérének gyönyörű sorait, amelyekből látjuk, hogy Münzer paraszti tulajdonná akarta tenni az elrabolt földközösségeket (161. 1.), nem értékeli ezt. Továbbá nem kapcsolja e kérdéshez Münzer állítólagos vallomásainak az »omnia sunt communia« elvét megvilágító szavait sem. Ezt csak a mühlhauseni városi mozgalmak részeként tárgyalja, elszigetelten a parasztság harcától (166 — 167. 1.). Holott a fejedelmek, grófok, urak tulajdonának elkobzásáról, felosztásáról van szó, mindenekelőtt nyilván a földről. Már pedig e kérdések helyes összefüggésben tárgyalása mutatná meg legjobban, hogy éppen Münzer Tamás, aki a legmesszebb ment el az elemeiben kibontakozó proletariátus érdekeinek felismerése terén és követeléseinek ideológiai formát adott, értette müg és képviselte egyben a legkövetkezetesebben a paraszti tömegek érdekeit is : a feudális földtulajdon és a feudális kizsákmányolás megszüntetését. Münzer tehát nem csupán valamely szekta, hanem az egész dolgozó német nép igazi vezére volt. A feudális földtulajdon kérdésének nem kellő elemzése folytán Luthernek a lassan kibontakozó kapitalizmushoz való viszonyát sem tárgyalja helyesen a könyv, Luthert szinte Kálvinnak rajzolja itt (116.1.). Amellett, hogy Luther kispolgári korlátait sem vette itt a szerző eléggé figyelembe, ebben a vonatkozásban figyelmen kívül hagyta Luthernek a nagybirtokos fejedelmekhez való pozitív viszonyulását is, amit pedig másutt részletesebben tárgyal. Végül nem tárgyalja a könyv megfelelő súllyal Münzer következetes fejedelem-és földesúrellenes harcának a német egységgel való szerves összefüggését sem. Ezt nem pótolhatja az akkori hazafiatlan, partikuláris erők mai párhuzamba állítása, aktualizálása sem. A függelék Heinz Kamnitzer válogatásában mai német nyelvre átültetve tartalmazza az 1476-os Böheim-mozgalom, a századforduló Bundschuh-mozgalmai, a Szegény Konrád-mozgalom dokumentumait, az 1524 — 25. évek paraszti panaszait és követeléseit, a városok magatartására vonatkozó forrásokat, Florian Geyer beszédét, feudális urak szerepére vonatkozó dokumentumokat, s nagy számban a Münzerre vonatkozókat. Azután Luther írásaiból vett részletek következnek, majd a megtorlás egyes forrásait adja a kötet. A sokoldalú és általában sikerült válogatásból hiányolni lehet a Münzer Tamás következetes antifeudális ós igazi hazafias politikájára éles fényt vető 1525. május 8-i és 9-i xcv-eleit (Thomas Müntzers Briefwechsel, Nr. 81., Nr. 83.). * A két munka bármily rövid ismerteceso is megkívánja a kiadás nyomdai értékelését. Mindkét mű nyomása, kötése példamutató lehet a magyar tudományos könyvkiadás számára is. Mindkét munkát szebbé, élvezetesebbé és szemléletesebbé teszik illusztrációi. Zimmermann művét H. Baltzer illusztrálta az 1891-es kiadás képeinek sokkal művészibb újrarajzolásával. Meusel és Kamnitzer könyvét több metszet és fakszimile sikerült közlése egészíti ki. SZÉKELY GVIÖRGY