Századok – 1954
A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Roller; Mihail: A Román Népköztársaság történetkutatásának néhány problémája 196
204 MIHAIL HOLLE» Ennek a problémának elemzése során tanulmányoznunk kell a burzsoá nemzetnek szocialista nemzetté való alakulását, ami ma a kapitalizmusról a szocializmusra való áttérés korszakában megy végbe a Román Népköztársaságban. * »A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban« c. művében Sztálin elvtárs rámutat arra, hogy : »1. A gazdasági folyamatok, gazdasági törvények felhasználása a társadalom érdekében bizonyos mértékben megtörténik nemcsak a szocializmusban és a kommunizmusban, hanem más alakulatokban is. 2. A gazdasági törvények felhasználásának osztálytársadalomba]í mindig és mindenütt osztályháttere van és a gazdasági törvényeknek a társadalom érdekében való felhasználása terén a zászlóvivő mindig és mindenütt a haladó osztály, míg a magukat túlélt osztályok ellenállást tanúsítanak ezzel szemben.«1 0 Sztálin elvtárs e tanításának fényében nyilvánvalóbbá válnak hazánk egyes töiténészeinek és filozófusainak azok a hibái, melyeket különböző korok különböző osztályainak haladó szerepe megítélésében követtek el. Ez a hiba főként a Nicolae Bálcescu, a nagy forradalmi demokrata halálának 100-ik évfordulója alkalmából megjelent kiadványok egész sorában mutatkozott meg. Sztálin elvtárs rámutat arra, hogy a történelem folyamán nemcsak a proletariátus, hanem más osztályok is vezettek forradalmakat, felhasználták a gazdasági törvényeket osztályuk érdekében. Ezt figyelembevéve felvetjük a kérdést : melyik volt az az osztály, amelyik hazánkban az 1848-as harc és forradalom élén állott? Ha a Nicolae Bálcescura vonatkozó, nemrég megjelent cikkeket olvassuk, azt látjuk, hogy a problémák elmélyítésének hiánya miatt, a marxista-leninista tanítás nem elég alapos tanulmányozása miatt egyes történészek és filozólusok azonos fokra helyezik, mint az 1848-as forradalom ellenfeleit, a bojárokat és a burzsoákat, mások viszont nem tesznek kellő megkülönböztetést a burzsoázia és a nép célkitűzései között. A Bálcescura vonatkozó, most megjelent gazdag irodalom hozzásegített ahhoz, hogy jobban megismerjük Bálcescu életét és műveit. Letépték a feledés fátylát, mellyel a burzsoázia és a földbirtokosság a román nép e történelmi alakját be akarta borítani. Ez nagy érdem.De a megkezdett munkát végig kell vinnünk. El kell érnünk, hogy Bálcescu teljes értékében jelenjók meg előttünk. Ezért a kérdést alaposan kell tanulmányozni. 1848-ban a munkásosztály hazánkban még nem volt »önmagáért való« osztály, nem lehetett az 1848-as forradalom vezetője, melynek Munténiában is, Erdélyben is polgár- jellege volt. Ezért a társadalmi erők tanulmányozása során nem tekinthetjük az 1848-as román burzsoáziát egészében forradalomellenes osztálynak. Ugyanígy nem szabad elfelejtenünk, hogy a romániai burzsoázia különböző csoportjai egyenlőtlenül fejlődtek Moldovában, Munténiában ós Erdélyben. Szükséges a probléma elmélyítése, a burzsoázián belüli társadalmi rétegeződés és csoportérdekek elemzése, a forradalom célkitűzéseinek a különböző fejlődési szakaszokban való megvizsgálása stb. azzal a céllal, hogy tisztán lássuk, melyek voltak azok az erők, amelyek fékezték, amelyek elárulták és amelyek győzelemre akarták vinni a burzsoá forradalmat, hogy kiragadják a bojárok kezéből a politikai hatalmat, hogy felhasználják a gazdasági törvényeket osztályuk érdekében. Csak egy ilyen elemzés alapján láthat juk meg tisztán, hogy Nicolae Bálcescu, a burzsoá forradalom győzelméért harcolva, milyen mértékben haladta meg korát és látott tovább a burzsoá forradalomnál. Bálcescu nem emelkedett fel a tudományos szocializmus magaslatára. De Bálcescu túlhaladta a burzsoá ideológiát s a maga korában országunkban a leghaladóbb-eszmék hordozója volt, túlmutatva egyes kérdésekben a nyugati utópista szocialistákon. Nicolae Bálcescu gondolatait és tevékenysége nagyrészét a munténiai agrárkérdés megoldásának szentelte. Harcolt a bojárok ellen — a bojár bojár és nem román, mondta Bálcescu — s arra törekedett, hogy mozgósítsa a tömegeket a feudális rend aláaknázására és felszámolására. Megállapította, hogy »nemzeti forradalom társadalmi forradalom nélkül nincsen«. 1848 előtti tevékenységét a forradalom eszméjének szolgálatába állította, 1848 után haláláig a tömegek forradalmi harcára fordította tevékenységét egy újabb forradalom előkészítése érdekében. Bálcescu cáfolta azokat, akik a forradalmat egyes személyek törekvései eredményének fogták fel. Ő az 1848-as forradalmat történelmi szükségszerűségnek tekintette, a nép 18 évszázados önkifejlesztése következményének. Életfelfogása, tevékenysége 10 Sztálin: i. Ш. 50. 1.
