Századok – 1954

Vita - A Századok kibővített szerkesztőbizottságának vitaülése 148

180 A SZÁZADOK KIBŐVÍTETT SZERKESZTŐBIZOTTSÁGÁN \ К VITA ÜLÉSE Elekes Lajos : Azt hiszem egyetérthetünk abban, hogy ez a vita nagy lépést jelent a mi történész munkánkban. Eredmény, hogy a kutatásnak aránylag széles területét fogta át, a kutatóknak viszonylag széles körét szólaltatta meg. Sok konkrét javaslattal fontos problémákat segített tisztázni, legalább felvetni, részben megoldani. Bár a felszólalások jelentős része szervezeti oldalról közelítette nem a kérdéseket, ezt sem tekinthetem hiányosságnak, mert a szervezeti hiányosságok számottevően befolyásolják, nehezítik munkánkat. Úgy gondolom azonban, emelte volna a vita értékét, ha még több elvi probléma vetődött volna fel és ha ezek megtárgyalása még mélyebbre ment volna. Abban, hogy ez nem így történt, elsősorban nem a vita részvevőit tartom hibásnak, hanem részben a vita előkészítőit és elsősorban magamat, a referátum készítőjót. A vitának ezek a hiányosságai ugyanis elsősorban a referátumban gyökereztek. A hozzászólók közül többen tárgyalták a referátum alapvető gyöngéjét, hogy kongresszusunkból indul ki, holott azóta annál sokkal fontosabb, a törtónészmunkát is mélyebben érintő események történtek, tehát ezekből kellett volna kiindulni. Ez tény. Olyan tény, amely bizonyos mértékig fényt vet történész munkánk egyik komoly fogyatékosságára, az immár szinte rendszeressé váló késésekre és lemaradásokra. Szélesebben is áll, hogy a történész munkában nem eléggé tartunk lépést azokkal a fontos eseményekkel, amelyek politikai életünk, ideológiai fejlődésünk egészét érintik. Hogy ez mennyiben függ össze a megterheléssel és egyéb ilyen körülményekkel, amelyekre a vita során utaltak, arra most nem akarok kitérni. A dolog szubjektív oldalára szeretnék rámutatni : nem egyszer sokat markolunk, keveset fogunk. Ez a referátum egyik hibája ; ezzel függ össze a felvetett kérdések kifejtésének s a megállapítások bizonyításának terjedelemszabta fogyatékossága. A referátum másik hibája, hogy clyan időben akarta levonni a kongresszus tanulságait, amikor ezek már nem a főkérdést jelentették. A referátum az októberi párthatározatok előtt készült, azokra tehát nem térhetett ki. De kitérhetett volna egy sor olyan kérdésre, amelyek már az októberi határozatok előtt, a júniusi párthatározatok, valamint a tézisek alapján felvethetők, részben tisztázhatok lettek volna. A referátum ezt nem tette, mert ragaszkodott az elgondoláshoz, hogy a kongresszus tanulságainak levonásával törlesszük adósságainkat. Ez a kisebb, könnyebben megoldható, de kevésbbó fontos és időszerű feladat. A párthatározatok tanulságainak levonása sokkal időszerűbb és fontosabb, de sokkal nagyobb tennivaló. Nem hinném, hogy ez a mi viszonyaink közt egy referátum alapján, egy vita keretében megoldhptó volna. Ilyesmit várni ugyanaz a felületességgel párosult maximaiizmus, amelyre más vonatkozásban a referátum ós több hozzászólás utalt. Ebbe a hibába esett a Századok szerkesztősége, amikor egy referátumban és ennek alapján egy vitában megoldhatónak vélt olyan kérdéseket, amelyek beható tisztázása, sőt puszta felvetése viták egész sorozatát kívánná meg. Hasonló maximaiizmus nyilvánult meg a hozzászólások egy részében is. Akár azt javasolták, hogy egy ember, akár azt, hogy egy munkaközösség dolgozza át a referátumot, mindkét esetben lebecsülték a feladatot, amely ennél sokkal szélesebbkörű, alaposabb, behatóbb munkát kíván. Ebben, a kérdésben Nemes elvtárs foglalt el helyes álláspontot., kiemelve, hogy sok kérdésről, sok feladatról van szó. Következésképpen ennek megfelelően kell megszervezni a munkát. Nézetem szerint a tennivaló az, hogy ennek a vitának eredményeit indítékul használva, a vitát tovább gyűrűztetve, az itt fel sem merült problémákat is felvetve, szélesebb alapot teremtsünk tudományunk helyzetének beható, alapos felméréséhez és feladataink kijelöléséhez. Az eredeti elképzelés és a referátum hibái ellenére a vita kiemelkedő eredményekkel járt. Messze túlment a referátumban felvetett problémák keretein. A vita során több oldalról felvetődtek olyan alapvető kérdések, mint például, hogy mit jelent az új szakasz a történettudományban ; hol tart történész egységfrontunk fejlődése ; érvónyesül-e tudományunkban a demokratikus vezetés elve ; mi a helyes viszony az elvi irányítás és az alulról jövő kezdeményezés között ; főfeladatunk ezen a téren is eredményeink megszüárdítása és ez szorosan összefügg az »inkább kevesebbet, de jobban« elvének alkalmazásával. Ezeknek a kérdéseknek felvetése is eredmény. A vitában ennél jóval több történt, mert az elhangzott vélemények jórészt kijelölik a tennivalókat is. A továbbiakban nem szándékozom kitérni mindazokra a kérdésekre, amelyek a vita során felmerültek. Abban a reményben, hogy vitánk lezárása új viták kiindulópontja, engedjék meg, hogy nagyjában beszámolóm kereteire szorítkozva, csupán néhányat érintsek a problémák közül, melyeknél a vita során kialakult álláspontokat nem látom megnyugtatónak. A hozzászólók általában helyesen vitték tovább a beszámolónak a kongresszusra vonatkozó megállapításait. Ezeket általában el lehet fogadni. Néhány esetben lehet szó