Századok – 1954

Vita - A Századok kibővített szerkesztőbizottságának vitaülése 148

172 A SZÁZADOK KIBŐVÍTETT SZERKESZTŐBIZOTTSÁGÁN \ К VITA ÜLÉSE élete a Századok számára nem érdekes, mert nem vezető történelmi személyiségek, nincs politikai történelmet alakító szerepük, viszont egy társadalmi réteg küzdelmeinek ábrázolásában jelentősek. Itt lehetne közölni a helytörténeti dolgozatokat, amelyek a Századokba szintén nem férnek bele. Nagyon helyesnek tartom Eperjossy elvtársnak javaslatát, hogy a helytörténeti kutatásokat felemlítette, ebben a »Történettudományi Közleményekében ilyeneket is közölni lehetne. Továbbá közölni lehetne nagy monográfiáknak melléktermékeit. Minden nagy monográfiának vannak olyan melléktermékei, esetleg már a munka készülése közben, amelyeket helyes előzetesen szélesebb történészrétegek elé tárni.,A Századok ezeket a feladatokat mind nem teljesítheti. Végül, nem utolsó jelentősége lehetne ennek a »Történettudományi- Közlemények«-nek, hogy az itt közölt kisebb terjedelmű értékes forrásanyagok előkészítsék nagy elvi cikkek megírását, amelyeknek aztán a Századokban lehetne helyet adni. Nem láthatja el ezt a feladatot a két születőben lévő történelmi folyóiratunk, a Hadtörténeti Közlemények, amely kifejezetten katonai térre szorítkozik és nem veheti át ezt a szerepet a Levéltári Közlemények sem, mert évenként egyszer, viszonylag kis terjedelemben, s csupán levéltári kérdésekre korlátozva jelenik meg. Kosáry Domokos : Ki kell igazítanom Zsigmond László néhány félreértését. A referátumtól nem Elekes régi Hunyadi-tanulmányainak önkritikáját, hanem csak azt kértem számon, hogy a Hunyadi könyv önkritikái hiányosságát nem említi, holott ehhez csak egy-két mondatra és egy kis hajlandóságra lett volna szükség. A hajlandóság hiányzott, — de hogy ezt kifogásolni személyeskedés volna, azt nem tudom elfogadni. Az ilyen vád, ha komolyan vennénk, eleve gátolná a kritikát, itt pedig alkalmas lenne a figyelem elterelésére a lényegről. Ténybeli tévedés továbbá, mintha nekem Elekes cikkeihez az érdekelt folyóiratok »felelőseként« bármi közöm lett volna. Egyiknek sem voltam felelőse. A Revue d'Histoire Comparée pedig, az egyetlen folyóirat, melynek létrehozásáért és működéséért valóban felelős vagyok, 1947-ig nem hozott cikket a referátum szerzőjétől. Komoly ellenvetés az általam mondottakkal szemben tehát csak a Történettudományi Intézet 1949 előtti szerepének megítélésében hangzott el, főleg Pach Zsigmond Pál és Hanák Péter részéről, bár ők is elismerték, hogy a referátum fogalmazása sem fogadható el. Szeretném mindjárt megmondani, hogy ezt a komoly és nyílt kritikai fellépést mennyivel célravezetőbbnek tartom a kérdések tisztázása és mindannyiunk okulása szempont jából, mintha ezekről a dolgokról zárt körben, távollét linkben esnék szó, amint az tavaly a pártosságról tartott intézeti vita alkalmából történt. Sőt továbbmegyek : az elhangzott bírálatot, bár nem egészében, de elég lényeges elemeiben tartalmilag is el tudom fogadni. Sajnálom, hogy ezt némileg megnehezítette számomra az a sajátos forráselemzési módszer, melyet egykorú intézeti kiadványaink különböző szövegrészein főleg Hanák Péter próbált alkalmazni. Azt még talán fel sem vetném, hogy mennyiben helyes minden kiszedett szövegrészt, vagy Századok bírálatot olyannak feltüntetni, mint amely az Intézet vezetőségének saját véleményét céltudatosan propagálja. Ennél nagyobb baj, ha valaki kiragadott idézetekkel, vagy akár azok nélkül olyan állítást, olyan gondolatmenetet imputál egy cikknek, amilyen.abban így fel nem fedezhető. Hanák Péter szerint Nationalisme et internationalisme dans Vhistoire des peuples danubiens c. párizsi előadásomnak 1947-ben kiadott szövege Hegel dialektikájával támasztja alá, hogy a nemzetfölötti feudális birodalmakat követő nacionalizmus után újra magasabbfokú supranacionalizmusnak kell jönnie. A valóságban a szövegben erről nincs emiítés és Hegelről is egész más vonatkozásban van mindössze egy kritikai megjegyzés. A továbbiakban Hanák a cikk gondolatmenetének lényegét abban látja, hogy a dunai konföderáció ugyan a múlt században nem jöhetett létre, most azonban a viszonyok megváltozásával nyugati égisz alatt létre kellene hozni. Én ugyan hivatkozhatnék arra, hogy a szöveg nem ezeket mondja, ez azonban gyenge fegyver volna önmagában. Ugyanezt az előadást azonban ugyanakkor egy másik, olyan változatban is megtartottam, mely a végén azokat a konklúziókat is tartalmazta, melyek szerintem 1947-ben az előzményekből következtek. Ez az előadás (Quelques t spects du problème danubien. Politique étiang're, 1947) világosan kimondja, hogy nem térhetünk vissza a múlt század közepén javasolt megoldásokhoz, hogy a dtinai konföderáció gondolata az akkori viszonyok szülöttje volt ós e viszonyok megváltoztak. »Bármennyire előnyös is a különböző nacionalizmusok korlátozása, a konföderáció gondolatának felújítása, egykori formájában, egy olyan blokk alakítá-