Századok – 1954

Vita - A Századok kibővített szerkesztőbizottságának vitaülése 148

A SZÁZADOK KIBŐVÍTETT SZERKESZTŐBIZOTTSÁGÁNAK VITA t! LÉSE • 169 Ami a Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetét, történész frontunk központi szervét illeti, ugyancsak hiányolni lehet, hogy annak vezetését a referátumban nem érte érdemleges konkrét bírálat. Arató elvtárs szerint a referátumban túl natjy helyet foglalnak el az Intézet problémái. Én ezt nem vettem észre. Ellenkezőleg. A Történettudományi Intézetnek szerepe, jelentősége, felelőssége — négy éves munkájának eredményei és hibái, vezetésének fogyatékosságai — teljesen elmosódnak. A Szovjetunióban pl., ha a történészfront eredményeit és hiányosságait számbaveszik, mindig központi helyet kap az ilyen bírálatokban az Akadémia Történettudományi Intézete. A referátum is, a vita is érintette a Munkásmozgalmi Intézet kutató részlegének, tudományos alosztályának munkáját. Az Intézettel kapcsolatos két félreértést szeretnék eloszlatni. Az egyik, hogy Lukács és Siklós elvtársak szerint az Intézetnek, mint a Párt tudományos intézetének feladata, hogy történész frontunk »irányító és vezető szerve« legyen. Azt hiszem ez irreális, mind a Szovjetunióban, mind a népi demokráciákban, mind a nálunk kialakult gyakorlatnak ellentmondó követelmény. Nyilvánvalóan Pártunk kongresszusai, a K.V. ülései határozataival irányt szabnak, tágabb értelemben vezetik történész frontunk munkáját. De az operatív, irányító és vezető szerv, mind szervezeti természetű, mind ideológiai kérdésekben — a Tudományos Akadémia Állandó Bizottsága. A magyar nép története kutatásának központja, központi szerve pedig : a Történettudományi Intézet. A Munkásmozgalmi Intézet feladata ugyanúgy, mint a többi népi demokráciában az egyes párttörténeti intézeteké : a párt, a munkásmozgalom történetére vonatkozó anyagok, dokumentumok gyűjtése és rendezése, publikálása és feldolgozása. Természetesen az Intézet munkatársaitól jogos megkövetelni azt, hogy törődjenek az egész magyar történetírás fejlődésével, ne zárkózzanak el a történész frontnak egészétől. De nem lenne helyes összezavarni történész frontunk kialakult, nagyjából megfelelő szervezeti felépítettségét, ha a mi Intézetünk valamiféle »irányító« és »vezető« szerepet kezdene magának vindikálni. A másik ilyen félreértés : Elekes elvtárs referátuma beszél arról, hogy a történészek a MMI megalakulása után annak monopóliumának tekintették a magyar munkásmozgalom történetének tanulmányozását, Lukács elvtárs szerint pedig maga az Intézet igyekezett ezt monopolizálni. A kérdésnek, különösen az utóbbi beállítása, nem felel meg a valóságnak, ellentmond a tényeknek. Ismeretes, hogy a történész kongresszuson az Intézet kutatási körébe eső területekről öt előadó és tíz korreferens közül egy előadó és két korreferens került ki csupán az Intézetből, a másik négy előadó és nyolc korreferens az Intézet anyaggyűjtésére is, konzultációs segítségére is támaszkodva készült fel a kongresszusra. A tények tehát ném igazolják a monopolizálás vádját. A főprobléma nem ez. Munkánk legfőbb hiányossága — véleményem szerint — éppen ennek az ellenkezője. Az előttünk álló legfebb feladat éppen az, hogy az Intézet minél előbb megjelentesse nyers kéziratban levő dokumentumköteteit, hogy tudományos munkatársai maguk is kezdjenek hozzá a dokumentumkötetek megjelentetésének befejezése után, esetleg az^il párhuzamosan is, tudományos monográfiák készítéséhez. Joggal merül fel továbbá az Intézet eddig megjelent munkáival kapcsolatban az eszmei és szakmai színvonal emelésének igénye. Figyelembe kell venni azonban azt, hogy munkatársainknak menetközben kell szakemberré válniok kutatási területükön. Figyelmet érdemel az a tény is, hogy teszem a feudalizmus korának kérdéséről számtalan forrásközlés, monográfia, tanulmány jelent meg a felszabadulás előtt, melyek eredményére e kor feldolgozói támaszkodhattak, ugyanakkor pl. a munkásmozgalom történetéről — néhány gyalázkodó soron és szociáldemokrata munkán kívül — semmi sem jelent meg. A Munkásmozgalmi Intézetnek éppen az a feladata, hogy ráirányítsa történészeink és közvéleményünk figyelmét a magyar proletariátus történelmi szerepére, központjává váljék a munkásosztályunk történetével foglalkozó kutatásoknak. Ebből a szempontból helyes volt, hogy mi először a magyar munkásmozgalom történetének tíz kötetre tervezett válogatott dokumentumai kiadásához fogtunk hozzá, hogy egyrészt ezzel felderítsük, megismertessük a legfontosabb t ényanyagot, másrészt hogy ennek a munkának a során kineveljük a munkásmozgalom történetének szakembereit. Azokat a bíráló megjegyzéseket, — sajnos kevés ilyet kaptunk — melyek az első kötetet szakmai, archeográfiai szempontból érték, igyekszünk kijavít ni, reméljük a most sajtó alatt levő második kötet, majd pedig a továbbiak, magasabb színvonalúak lesznek. Ami a feldolgozások kérdését illeti, ezen a téren az Intézet munkatársai eddig inkább csak tudományos-népszerű jellegű könyveket és brosúrákat készítettek, ezek színvonala is sok kívánnivalót hagy maga után. Feladatunknak tekintjük — mivel a szükségletek ezt továbbra is, sőt fokozottabban megkövetelik — , hogy ezt a fajta tevékenységünket folytassuk. A Művelt Nép által kiadott, ill. a Szikra által kiadott népszerű