Századok – 1954
Tanulmányok - Csépányi Dezső: Népgazdaságunk hároméves tervének első éve 98
130 CSÉPJCNYI DEZSŐ Az államosítás után egyes üzemeknél a viszonylag legkomolyabb nehézség az értékesítés terén mutatkozott. A nagykereskedők úgy próbálták az államosítás végrehajtását gátolni, úgy próbáltak zavarokat okozni, hogy főleg a fogyasztási cikkekkel (textil, cipő, edény stb.) foglalkozó nagykereskedelem tartózkodott a vásárlástól, csökkentette raktári készleteit. Ez nem egy üzemnél, sőt iparágnál kisebb-nagyobb zavarokat okozott. Pl. a textilipar lényeges állami hitelre szorult, míg ezelőtt nem. A kapitalizmusban a termelés terén anarchia uralkodott. A népi demokrácia az államosítással megteremtette a népgazdaság tervszerű, arányos fejlődésének lehetőségét. Megteremtette annak a lehetőségét, hogy egész iparágakat észszerűen megszervezzünk, egyes üzemek speciális profilját kialakítsuk. Megnyílt a lehetőség a termelőeszközök bizonyos fokú átcsoportosítására is. Az ipar eddigi tőkés rendszere következtében termelésszervezetünk elmaradottabb volt, mint felszerelésünk. Ez alkotta a racionalizálás egyik legnagyobb tartalékát. Ezekkel alapot teremtettünk a termelés olcsóbbítására, a termelékenység nagymérvű emelésére. A MÁVAG-ban megszüntették az autógyártást, mert erre a győri Rába jobban fel volt szerelve. A budapesti MÁVAG-ból az egész mozdony-kerékpárgyártást áttették Diósgyőrbe, hiszen ott volt a nyersanyag és a kovácsműhely. Az eredmény az volt, hogy a MÂVAG-ban a mozdonygyártás havi 20 db-ra emelkedett, míg 1938-ban csak 16 volt.lon A csavargyártás, melynek elsőrendű fontossága van a termelésben, eddig a különböző gyárakban volt szétszórva. Ennek következményeképpen 50%-os selejttel és hulladékkal dolgoztak. A csavargyártási anarchia megszüntetésére a csavargyártást egyesítették. Ennek következében a selejt 7%-ra csökkent és az egyesített csavargyár 33%-kal többet termelt. Ez nemcsak a belső fogyasztást fedezte, — a termelés eddig erre sem volt elegendő — hanem még jelentős exportra is jutott.10 1 Gépgyártásunk viszonylag eddig is elég fejlett volt, ami jobban elmaradt, az a mezőgazdasági gépgyártás volt. Az ellenforradalmi rendszer alatt olcsóbb volt a mezőgazdasági munkaerő, mint a gép. A terv a mezőgazdaság nagyarányú gépesítésének megkezdését írta elő. Azonban ott tartottunk, hogy azokat az összegeket, amelyeket a hároméves terv a mezőgazdaság gépesítésére szánt, nem tudtuk teljesen felhasználni, mert nem tudtunk elég mezőgazdasági gépet termelni. A legnagyobb mértékben racionalizálásra szorult a traktorgyártás. A háború előtt 4 gyár, a Hofherr-Schrantz, a MÁV AG, a WM, a Győri Waggon és Gépgyár nyolcféle típusú traktort készített, köztük olyan típusúakat is, amelyek egyáltalán nem váltak be. Ezt az észszerűtlen, költséges, a mezőgazdaság érdekeit semmibe vevő termelést csak azután lehetett megszüntetni, miután a traktorgyártá ra leginkább alkalmas Hofherr-Schrantz vállalatot márciusban államosították. A Hofherrt 4 millió forintos beruházási hitel segítségével kizárólag traktorgyártásra rendezték be és ezután csak ott gyártottak traktort. A példákat még lehetne folytatni. Ezekkel csak érzékeltetni akartuk, hogy az államosítás milyen lehetőségeket nyitott meg a magyar ipar számára. A tőkéseknek az sem volt érdekükben, hogy üzemükben újításokat, racionalizálásokat hajtsanak végre. Az erre vonatkozó javaslatok a páncélszekrényben feküdtek. Egyes üzemekben, csupán azzal, hogy a tőkések 100 Sz. N. 1948. ápr. 11. 101 N. 1948. júl. 13.
