Századok – 1954
Tanulmányok - Csépányi Dezső: Népgazdaságunk hároméves tervének első éve 98
A HÁROMÉVES TERV ELSŐ ÉVE 127 verseny támogatására, az összeget a versenyt irányító bizottság rendelkezésére bocsátotta, ennek legnagyobb részét a legjobb eredményt elért munkások jutalmazására kellett fordítani. A régi világ hívei, a szociáldemokrata reakció, alattomos eszközökkel igyekeztek ártani a munkaverseny mozgalomnak. A munkanélküliség emelkedéséről, a normák szigorításáról, a fizetések csökkenéséről beszéltek. Pártunk leleplezte ezeket a manővereket. A mozgalom sikere nem utolsósorban azon múlt, hogy a munkaverseny megindulásakor az üzemekből a jobboldali szociáldemokraták legaktívabb részét eltávolították. A csepeliek felhívása széles visszhangra talált a munkásság között. A munkásosztály egyre inkább valóságnak érezte azt a mondást, hogy »tiéd az ország, magadnak építed«. Már másnap több nagyüzem bejelentette csatlakozását. Rövid pár hét alatt 3 600 üzem 470 000 dolgozója kapcsolódott a munkaversenybe ,8 9 * A munkaversenynek újabb hatalmas lendületet adott a március 25-i újabb államosítás. Ez népi demokráciánk fejlődésének is fontos határköve volt. A tapasztalatok azt mutatták, hogy az eddigi államosítások nem jelentik a gazdasági élet olyan mérvű ellenőrzését és irányítását, amely a tervnek a dolgozó nép érdekében történő végrehajtását biztosítaná, ezért további államosítások váltak szükségessé, melyeket a jobboldali szociáldemokraták felszámolása tett lehetővé. A március 25-i minisztertanács határozta el, hogy törvényjavaslatot terjeszt az országgyűlés elé a 100-nál több munkást foglalkoztató ipari vállalatok államosításáról, ugyanakkor, hogy a tőkések tőkéjüket ne tudják kimenteni, a vállalatok élére azonnal vállalatvezetőket — nagyrészt munkásokat — nevezett ki. Ez a rendelkezés óriási örömet keltett az ipari munkások között. Sok helyen megható jelenetek játszódtak le. A munkások összeölelkeztek, öreg munkások könnyel a szemükben mondtak hálát, hogy megérhették ezt a napot. A táviratok és levelek ezrei érkeztek a kormányhoz és annak tagjaihoz. Ezekből a levelekből kicsendült a dolgozók mélységes felelősségérzete is. Ahogy a nagybankok állami tulaj donbavétele szükséges volt a terv pénzügyi végrehajtásához, ugyanúgy a terv beruházási, termelési eredményeit nem lehetett biztosítani mindaddig, amíg a döntő fontosságú vállalatok állami tulajdonbavételével nem szűnt meg annak a lehetősége, hogy az iparvállalatok egész sora beruházásait és termelését a tervvel ellentétesen folytassa. A különböző állami szerveknek ugyan eddig is módjukban volt a termelés és a vállalatvezetés kérdésébe beleszólni, a végrehajtás azonban a tőkésekre volt bízva, akik az intézkedéseket kijátszották. A tőkések indokolatlan, szükségtelen beruházásokat eszközöltek, hogy ezáltal a terv végrehajtásától vonják el a pénzt.9 0 A tőkések tőkéjüket kivonták vállalatukból, a vállalatot eladósították, kölcsönöket vettek fel az államtól, ezeket nem fizették vissza, nagyösszegű adó-, különösen forgalmiadó tartozásuk volt. Ez már 100 millió forintot 89 Fogaskerék. 1948. júl. 17. Piros László beszéde. 90 Lásd Piros László parlamenti felszólalását. ON. IV. köt. 1948. ápr. 28-i ülés.
