Századok – 1954
Tanulmányok - Csépányi Dezső: Népgazdaságunk hároméves tervének első éve 98
A HÁROMÉVES TERV ELSŐ ÉVE 121 biztosítani hivatott könnyűipar még 72%-ban kapitalista magánvállalkozás volt, állampénzügyi és a széles fogyasztó tömegek érdekeinek szempontjából nagyon hátrányosnak mutatkozott. Ez a körülmény magyarázza nagyrészt azt, hogy pl. a textilárak terén sokáig nem lehetett rendet teremteni. Ez a helyzet sem volt sokáig tartható. Ha az ipart, a bányászatot, a nagyipari közlekedést tekintjük, akkor a szocialista és a kapitalista szektor közötti arány : 2/3 : 1/3 (a foglalkoztatottak számát tekintve). Ha figyelembevesszük a termelési értékeket, ez az arány a bányászatban és a közlekedésben nem változik. A nehézipar egyes ágaiban azonban másként állt a dolog. Pl. avas- és gépipar, a foglalkoztatottak számát tekintve, 88%-ban a társadalmi szektorhoz tartozott, de az értékösszegben csak mintegy 60%-kal vett részt. Ennek okai voltak, hogy egyes magánkapitalista üzemek (Standard, Elzett stb) az árak tekintetében monopolhelyzetet élveztek, hogy a NIK ráfizetéssel dolgozott. Ez a magánkapitahsta üzemek javát szolgálta, minthogy az állami üzemek — és ebben része volt a reakciós Anyag- és Árhivatal politikájának is — önköltségi áron alul látták el a magánkapitahsta üzemeket félkészgyártmányokkal, hengerelt áruval stb. De ha a termelési értéket vesszük is tekintetbe, az iparban, a bányászatban, a közlekedésben a társadalmi szektor döntő állásokkal rendelkezett. Mindamellett azonban még alapvető fontosságú vállalatok maradtak a tőkések kezén. A külkereskedelemben a társadalmi szektor ekkor már az egész forgalomnak mintegy 33%-át bonyolította le. Ezzel szemben a belkereskedelem minden ága túlnyomóan magánkapitalista kézben volt. Ezek a változások azt jelentették, hogy »nálunk már nem uralkodnak korlátlanul a tőkés gazdasági rendszer törvényei, hogy ezeknek a törvényeknek hatása nálunk korlátok közé van szorítva, mert a népi demokratikus államhatalom kezében tartja nemzetgazdaságunk kulcsállásait és meghatározza a további fejlődés irányát, a nép érdekeinek megfelelően... ez az út a kapitalizmus fokozatos és szerves felszámolásának útja.. ,«7 2 A magyar nagyipar többségében már nem kapitalista volt, hanem államosított, szocialista. A termelési viszonyok döntő megváltozásával utat tört magának a szocializmus gazdasági alaptörvénye és törvényei. Hatóköre azonban még nem terjedt ki a népgazdaság minden területére, mert még volt jelentős tőkés szektor is. Fejlődésünkre azonban, különösen a 100-nál több munkást foglalkoztató vállalatok államosítása után, a szocializmus gazdasági alaptörvénye és törvényei nyomták rá bélyegüket. A népi demokráciánk két szakasza közötti átmenet, átmenet a proletárdiktatúrába, fokozatosan, lassan ment végbe. Ezért a változást a dolgozók között is tudatosítani kellett. »A magyar nagyipar — mondotta Rákosi Mátyás a Magyar Kommunista Párt funkcionáriusainak 1948. január 10-i értekezletén — többségében már nem kapitalista, hanem államosított, azaz útban van a szocializmus felé. Ennek a konferenciának egyik feladata az, hogy tudatosítsa pártunk útján ezt az alapvető változást.«73 »Ez a felismerés, ha a tömegekben elterjed, új erőforrást nyit meg, új áldozatkészségre serkent és meggyorsítja hazánk felemelkedésének menetét.«7 4 72 вето, i. m. 243—244. 1. 73 Rákosi, i. m. 348. 1. 74 Uo. 361. 1.
