Századok – 1953
Tanulmányok - Vörös Károly: Noszlopy Antal visszaemlékezései 319
'328 VÖRÖS KÁROLY rajongó vagy rosszindulatú kortárs és szemtanú rövid visszaemlékezései,31 a Noszlopy ellen hatásköri túllépés — túlságosan is radikális magatartása — miatt panaszkodó feljelentések3 2 s e »túlkapásai miatt kitört sajtó harc«33 cikkei szolgáltatnak még adatokat működésének rekonstruálásához. Meg az a vaskos aktacsomó, mely a Hadtörténelmi Levéltár Pesther Kriegsgericht sorozatában fekszik és Noszlopy 1852-ben folyt s halálos ítélettel végzó'dött felségárulási perének iratait tartalmazza. 31 Bergel József : Kaposvár 40 év óta. Kaposvár, 1877. Jellemző, hogy Noszlopy somogyi működésének egyetlen olyan kortársa, aki nyomtatásban is megemlékezik róla, 30 év után már csak néhány gúnyos szót tud mondani : a várost állandóan felfegyverzett, a békés nyárspolgárokat molesztáló parasztok őrzik, Noszlopy pedig »Don Quijote módjára« sehol sem lévő ellenség ellen hadakozik. (31. 1.) Tevékenységére egyébként annyira nem emlékezik már, hogy Noszlopy kormánybiztosságát 1848 őszére, a Jellasics betörése előtti időre teszi. A már előbb (24. jegyzet) említett Noszlopy Tivadar »Elmúlt időkből« c. cikkgyűjteménye (Kaposvár, 191Ó.) 70. 1. »Egy régi kormánybiztos« c. alatt, kelet nélkül, Noszlopy 1849 aug. 10-én Balatonfüredről kelt rendeletét közli. Ugyancsak Noszlopy somogyi kormánybiztosságának idejére vonatkozik ifj. Reiszig Ede teljes tájékozatlanságra valló »Az utolsó népfelkelés« c., a Vasvármegye 1892. 45. számában megjelent cikke : ő itt a visszavonulás alkalmával Jutra rendelt nagy népfelkelésről ír. Szerinte Noszlopy, mikor meghallotta a horvátok közeledését, »azon hiszemben, hogy nem fognak reá ismerni eltorzító arcát s Pestre ment«. (Valójában Noszlopy az arccsonkításhoz csak utolsó veszélyben, másodszori szökése alkalmából folyamodik.) Somogy megye 1848—49-es történetével általánosságban foglalkozik a Magyarország vármegyéi és városai sorozatban megjelent Somogy megyei kötet 528—532. lapja, — itt néhány adat Noszlopy kormánybiztosságának idejéből. Az utolsó hetekre vonatkozólag ld. még a 65—66. sz. jegyzeteket. 32 OL. BiiM Ein. 150/1849. sz. Záborszky Imre képviselő beadványa. Záborszky különben radikális beállítottságú képviselő volt (v. ö. Spira György : Kossuth Lajos forradalmi szövetsége a radikális baloldallal és a népi tömegekkel, Kossuth Emlékkönyv. II. k. 1952. 172, 177. 1.). Testvére, Záborszky Alajos, ekkor a szigetvári kerület képviselője.— U. o. 343/1849. sz. : Hunkár Antal veszprómmegyei kormánybiztos jelentése Noszlopyról — s ugyanezen a számon, bár Hunkár leveleivel semmi megállapítható összefüggésben Muyszer József nagyatádi r. kath. lelkésznek, ekkor a barcsi választókerület képviselőjének feljelentése Noszlopy ellen. — Mindhárom panaszos beadvány kifogásolja az »intelligentia« (ez alatt itt elsősorban a birtokos rétegek értendők) háfctérbeszorítását, a népgyűléseket, a földfoglalásokat és főleg Mérey Józsefnek, a megye 48-ban valóban hazafiasan viselkedő alispánjának mellőzését (erről különben az »Önvédharc« közlendő részletei adnak magyarázatot). Hunkár Noszlopy lemondatását és Mérey főispáni megbízatását javasolja, amit az ugyanezt követelő Muyszer ezekkel a jellemző sorokkal egészít ki : »az intelligentia a kinevezésben megnyugszik, a nép pedig majd meghunyászkodik«. 33 A vitát a Márczius Tizenötödike 1849 jún. 5-i 40. számában »Egy somogyi« (mint kiderült : Atádi Vilmos) aláírású »Kormánybiztosi mintakép« c. ízléstelen hangú éles támadás nyitotta meg, mely Kolmár már idézett (ld. 27. jegyzet), a Közlönybe írt cikke kapcsán gúnyosan foglalkozik Noszlopy_ működésével. Kolmár ugyancsak a Márczius Tizenötödike jún. 6-i 41. számában »Önvédelmi szó kénytelenségből« c. alatt válaszol — erre rögtön másnap (jún. 7.), 42. sz. »Utazó« aláírású (szerzője az »Önvédharc« egyik célzása alapján gyaníthatólag Kozma Sándor lehetett) »Somogyról. . . « kezdetű tudósítás jelenik meg. Ebben Noszlopyt a nép felelőtlen felbujtásával vádolják (tudjuk, hogy Perczel igórt katonai támogatása nem jöhetett meg), amellett szemére hányják a »becsületes« demokraták üldözését, s a nép földfoglalásait. A vitába ugyanezen lap máj. 16-i 50. számában Véssey Miklós honvédszázados is beavatkozik, aki a Noszlopy által 1848 őszén szervezett marczali népfelkelés sikereit igyekszik magának tulajdonítani. Az ügy tovább hullámzik: a Márczius' Tizenötödike 1848 júl. 21-i 54. számában »Czáfolat Somogyból« c. alatt Sárközy Sándor és Török József utasítja vissza Atády és az Utazó aláírású cikk rágalmait. Az 56. számban két nappal később Atády felfedi kilétét és igen ízléstelen hangon válaszol Törökéknek, akik öt az arisztokraták zsoldosságával gyanúsították, — a vitához Noszlopy maga is hozzá készül szólni : iratai között egy válaszcikk féligkész fogalmazványa olvasható : »Felelet Noszlopy Gáspártól a Mart. f. é. 40. s 42. sz. a. megjelent cikkre«. (OL. Noszlopy Gáspár kormánybiztos iratai. 1300. sz. cs. Fogalmazványok 2—3. fol.)
