Századok – 1953
Tanulmányok - Berkovits Ilona: A magyar feudális társadalom tükröződése a Képes Krónikában 72
88 BERKOVITS ILONA Anjou uralkodóház családi címerében, amiáltal az Anjouk ősi magyar származása nyert igazolást ; ugyanakkor Anjou uralkodóink családi címerük mellett használták az új címert. A miniátor a régi és új címer ismeretében, ezek ellentétével jellemezte az egyes uralkodókat. Nehéz választ adni, mit is akart Kun Lászlóval kapcsolatban ezzel a miniátor érzékeltetni. Vájjon a szöveggel ellentétben, a kiátkozott király tragikus elbukása fölött érzett rokonszenvét óhajtotta ezzel kifejezni? Vagy annak tragikumát, hogy Magyarország törvényes uralkodója pogány módra, kun ruhában, sátorban hal meg két kun gyilkos keze által? Vagy az egyház és a keresztény gondolat győzelmét a király tragikus halála következtében? Nehéz helyzetben van a kutató, amikor a felvetett kérdésekre kielégítő választ szeretne adni ; egyelőre megelégszik a problémák felvetésével. Magyarázatot csak újabb történeti szempontok és megvilágítások alapján lehetne talán adni. Tény az, hogy a festőnél mindez több, mint játékosság : határozott és tudatos állásfoglalás nemzeti hagyományaink festésénél. Mindenesetre Kun László sátorán az Anjou királyokhoz hasonlóan két címert festett : amit például nem alkalmazott Aba Sámuelnél, bár ott a király elbukását rokonszenves megvilágításban festette meg. Alig húsz évvel Fermói Fülöp ittjárta után újabb pápai követ érkezett hazánkba. Boccasino Miklós dominikánus szerzetes és kardinális. 1301-ben,. az Árpádok kihalásakor azért jött, hogy az ország közvéleményével és a már megkoronázott László királlyal, a cseh király fiával szemben, kiharcolja egyháza érdekeit és a magyar trónt az Anjou Károly Róbertnek biztosítsa. Károly Róberttel, néhány Anjou-párti főnemesen és főpapon kívül, szembenállott az egész ország, mind az oligarcha kiskirályok, mind a köznemesek, az erősbödő polgári réteg, sőt az alsó papság, a ferences, dominikánus és pálos szerzetesek egy része is. Boccasino elérte, miközben egyházi átokkal fenyegetőzött, hogy jelenlétében az esztergomi és a kalocsai érsek Károly Róbertet kikiáltották az ország királyává, aki ezután fegyveres sereggel indult az ország és Buda meghódítására. A budai lakosság azonban ellenállt az ostromnak, olyannyira, hogy Károly Róbert seregei visszavonultak Buda alól. Nem sokkal ezután történt az a forradalmi megnyilvánulás, ami az első egyházszakadási kísérlet volt Magyarországon : a kiátkozott budaiak viszontátokkal feleltek a pápának. A budai kiátkozás az Anjou Károly Róbertet támogató pápa, főpapság és feudális főurak ellen irányult. A Képes Krónika krónikása természetesen a legnagyobb fölháborodással ír a budai kiátkozásról. A Képes Krónika szövege szerint »ál és ravasz papok támadának«, kik az egyházi tilalom idején a népnek istentiszteleteket tartottak. »Sőt, még a rosszat rosszal gonoszabbúl tetézvén, a népet összehíván s lámpákat gyújtván, a pápát, a Krisztus helytartóját, Magyarország valamennyi érsekét és püspökét, s a. szerzeteseket mind közönségesen kiátkozottaknak fön hangon hirdetik vala«. (92) A budaiak pápakiátkozása nem egyedülálló eset a feudális társadalom történetében. Alig korábban, ha nem is már a városi lakosság, gazdagodó polgárság és az alsó papság egy része, de hatalmas uralkodó, Szép Fülöp francia király nyilvánította eretneknek VIII. Bonifác pápát. Azt a pápát, akit az irodalomban Dante tett halhatatlanná azáltal, hogy a »Pokol«-ban már ott látta azt a mély gödröt, melyet még Bonifác pápa életében, az ő számára egyik elődje, III. Miklós pápa ásott. Szép Fülöp fellépése siettette az egyház világhatalmának hanyatlását . E hanyatlási folyamat a pápák avignoni fogságával fejeződött be. A budaiak
