Századok – 1953

Tanulmányok - Mérey Klára: Agrászocialista mozgalmak Déldunántúlon 1905-ben 565

AGRÁRSZOCIALISTA MOZGALMAK DÉLDUN-ÍNTŰLON 1905-BEN 577 jószág etetésére már az Inám pusztai cselédséget kellett átvezényelni. A szolgabíró katonaságért táviratozott Pécsre. A sztrájkolok állítólag megtámadták és elverték a gazdasági intézőt, később kiderült, hogy a hú valótlan. Szilfás pusztán is, Deutsch bérlőnél, cselédsztrájk ütött ki, 42 ott dolgozó szakcsi arató pedig botokkal felfegyverkezve Dombovárra ment, ahol azonban letartóztatták őket, A főszolgabíró 30 napi elzárásra és 100—100 К pénzbüntetésre ítélte őket. A bérmozgalom már Tolna egész déli és középső részén fellángolt. Nagykónyi, Ozora, Hidegkút, Gyönk vidékén — a lapok szerint — különösen izgatott a hangulat június 28-án. A tudósítók egyöntetű csodálkozással jegyzik meg, hogy a sztrájkolok »rendezettek, kiszámítva cselekszenek, óvakodnak minden büntethető cselekmény elkövetésétől«, de ragaszkodnak mindenütt követeléseikhez és nem engednek egy hajszálnyit sem«. Az újságok általában úgy látják, hogy »a sztrájk nem fog emberhalál-nélkül elmúlni«.3

7 Június 27-én azt jelenti a tamásii főszolgabíró, hogy járásában »az arató és cselédsztrájk már minden pusztára kiterjedt«.3

8 A hangulat egyre forradalmibb lett, különösen akkor, amikor Mezőhegyesről megérkezett a földbirtokosok által kért mezőgazdasági »kisegítő« munkáscsapat, Ekkor már megtörtént az első összeütközés az aratók és a csendőrség között. Ennek lefolyását a csendőrőrmester jelentéséből rekonstruálhatjuk. A jelentés beszámol arról, hogy Szemcséd, Ság, Eledény és Gonozd pusztai sztrájkoló aratók és cselédek kb. 150-en Alsómegyesrpusztára érkeztek és ott Löwensohn Gáspár bérlőtől béremelést kértek, A bérlő kijelentette, hogy most rögtön nem ajánlhat semmit, a többi bérlőkkel meg kell tárgyalnia a dolgot. »Ezekután — folytatja a jelentés — Marfió József, tamásii járásőrmester és még 5 csendőr, a pusztáról pusztára csatangoló, mintegy 150 főnyi tömeget a szétoszlásra és hazamenetelre felszólította, mire egyhangúlag kijelentették, hogy ők esküjüket nem szegték meg, de miután az országgyűlés is sztrájkol, ők is sztrájkolnak és most élet és halál között el kell dőlni a fizetésemelésüknek, amiben Hojdics Mihály, szemcsédi csősz és fiai mellüket verve, hogy nem oszlanak szét és nem engedelmeskednek a csendőrségnek, mert a csendőrség is az urak pártján van, mire Rácz János csendőrnek az a parancs adatott, hogy ezen bujtogatókat mellen ragadva a tömegből húzza ki«. A csendőrőrmester jelentése azután elénk állítja az egész jelenetet. A sztrájkolok társuk segítségére akarnak sietni, a csendőrök megijednek és az őrmester belelő Hojdics Mihályba. Az aratással kenyerét kereső munkás jobb tenyerén fúródik át a golyó. A tömeget pedig szuronytámadással veri szét a csendőrség. A sorok között is olvasni tudunk : a fegyvertelen, jogait követelő tömeg és a csendőrszuronyokra támaszkodó munkaadó drámai összeütközése ez a jelenet.39 A tamásii szolgabíró jelentése ezen az összeütközésen kívül még egy fegyverhasználatról emlékezik meg. Ugyancsak június 28-án történt, hogy Csehi puszta felől jövő 140 torvaji, nyírni és somi arató 50 simonmajori aratót munkája abbahagyására bírt. Az ott levő két csendőr ezt megakadályozni akarván, le akarja tartóztatni a tömeget. »A tömeg ellenszegült — írja a jelentés, — mire a két csendőr szuronyt és fegyvert használt» Döme József, 37

Pécsi Napló, 19.05 jún. 27. 38

Szekszárdi Áll. Lvt. Tamási főszolgabírói. 2575/1905. 39

U. o. 2594/1905. (Kiemelés tőlem M. K.) /