Századok – 1953
Tanulmányok - Tarlé; J. V.–Pankratova; A. M.–Tretyakov; P. N.: A Magyar Történész Kongresszus 52 - I. Tóth Zoltán: Bălcescu Miklós 52
/ BÄLCESCU MIKLÓS (1819—1852) A közelmúltban, november 29-én volt száz esztendeje, hogy Bälcescu Miklós, a román nép egyik legnagyobb fia, fiatalon, 33 éves korában, száműzetésben eltávozott az élők sorából. Csak nemrégiben ünnepelte a magyar nép Kossuth Lajos születésének százötvenedik évfordulóját. Ez a két emlékezés szoros kapcsolatban van egymással. A szabad román és magyar nép hálával és szeretettel emlékezik meg haladó hagyományairól, tanul nagy fiainak példájából. Bälcescu és Kossuth azok közé a nagy történeti személyiségek közé tartoznak, akiknek életéből és küzdelmeiből mi, késő utódok is gazdag tanulságokat meríthetünk, példamutatásuk a mi célkitűzéseink megvalósítását is elősegíti. Mint Kossuth, Bälcescu Miklós is a kisnemesi származású értelmiség azon tagjaihoz tartozott, akik a nemzet érdekeit a nép érdekeivel kapcsolták össze. Mindketten felismerték koruk nagy követelményeit, mindketten népük haladó célkitűzéseinek megvalósításának szentelték életüket. A feudális rendszer mélyreható válságának idején élték le gyermek- és ifjúkorukat. A fejlődő kapitalista termelőerők szétfeszítéssel fenyegették a régi termelési viszonyokat, gyűltek a forradalmi energiák, melyek arra voltak hivatva, hogy eltávolítsák az akadályokat egy új termelési rend zavartalan fejlődése útjából. Bälcescu és Kossuth egyaránt felismerték az újnak, az előremutatónak történeti szerepét korukban és életüket határozottan a fejlődés szolgálatába állították. Bälcescu is, Kossuth is népük azon fiai közé tartoztak, akik a nemzet fogalmába belekapcsolták az elnyomott köznépet is, a feudalizmus mélyreható válságának idején hallatlan méretekben elnyomorodott parasztságot. Mindketten a reformerek sorából emelkedtek fel, akik az időkkel együtt nőttek és forradalmárokká váltak, mindketten a forradalom következetes vezetésére törekedtek. Osztályhelyzetük és egyéniségük lehetőségeinek korlátai közt mindketten tudatosan törekedtek a polgári átalakulás előkészítésére és a forradalom következetes vezetésére. Közös vonásuk az is, hogy idegen elnyomás igájába görnyedt népük szabadságának és függetlenségének kivívását tűzték ki feladatukul, hogy utat nyissanak szabad fejlődésük előtt. A kor nemzeti ideológiájának hatókörében éltek, de nemzeti korlátaikat áttörve, meglátták az elnyomott népek összefogásának és közös küzdelmének szükségességét és ezt részben á gyakorlatban is képesek voltak érvényesíteni. A demokrácia elveit honfitársaik döntő többségénél következetesebben képviselték és alkalmazták és nem volt kortársaik közt a román és a magyar nép keretein belül senki sem, aki a történelem törvényszerűségeiből annyit megértett volna, mint ők. Sorsuk is sokban hasonló. A forradalmak bukása után a száműzetés keserű kenyerét ették. De míg Bälcescu fiatal korban tüdőbaj áldozata lett,
