Századok – 1953

Tanulmányok - Mód Aladár: Marx és a magyar történelem 30

50 Mól) ALADÁR a Hunyadiak, Rákócziak, Kossuth korán keresztül napjainkig. A parasztság politikai nevelése szempontjából nélkülözhetetlen a Dózsa-felkelés, a XVIII. századi parasztmozgalmak, az aratósztrájkok történetének, a munkásság szá­mára az 1919-es proletárforradalom mellett az 1870-es évek, az 1912-es, 1930-as évek munkásmozgalmi történetének részletes és rendszeres feldolgo­zása. De a múlt részletes történeti feldolgozása nem helyettesítheti a jelen kérdéseivel való foglalkozást, melyeket össze keh kötnünk korunk társadalmi változásainak tudományos elemzésével. A különbség a régi, a 3 millió koldus Magyarországa, valamint a Sztálin­várost építő, a mezőgazdaságban is a szocializmus alapjait lerakó új ország között, alig felmérhető. A múlt és a jelen e gyökeres különbsége, a szocia­lista építés eredményeinek jelentősége, a növekedésből származó átme­neti nehézségek forrása és kiküszöbölésük útja nem automatikusan vál­nak tudatossá dolgozó népünkben. Ahhoz, hogy a növekedés átmeneti nehézségei ne az ingadozás, ne a bizonytalanság érzetét keltsék, hanem egy­séges erőfeszítés forrásává váljanak, egész népünknek világosan kell látnia a gyökeres különbséget régi és új élete között. Világosan kell látni azt a különb­séget, ami lényegében abban van, hogy míg az ezerholdasok és a bankárok Magyarországán a hatalom meghódításában, a termelési viszonyok forradalmi megváltoztatásában, addig ma a hatalom birtokában és az új termelési viszo­nyok között, a termelőerők növelésében és a termelési viszonyok foko­zatos fejlesztésében van milliók felemelkedésének, életük jobbátételének törvényszerű feltétele. Egész népünk tudatos meggyőződésévé kell válnia, hogy a föld, a gyár, a termelőeszközök birtokában saját kezében van gazdag jövőjének záloga.; Éppen ezért különleges jelentősége van számunkra felszabadulásunk és népi demokráciánk történetének. Népi demokráciánk története bizonyos érte­lemben más feladatok elé állítja történetírásunkat, mint a régi korok törté­netének feltárása. A régi korokkal kapcsolatban nagy feladat a tények meg­állapítása, a forráskutatás is. Napjaink történetének tényei azonban többé­kevésbbé ismeretesek. Az új történetírással szemben ez még élesebben állítja fel a követelményt, hogy az események megállapításán és ismertetésén túl a tények tudományos elemzésén keresztül kell világossá tennie a törvény­szerűt, a jelen és a múlt szembeállításán keresztül a haladó erők erőforrá­sait és feladatait. Г Pártunk 30 év küzdelmén keresztül megtanulta, s egész népünk számára tanítja a marxizmus-leninizmus alkalmazását, a történelmi fejlődés meg­értését. Az országépítés új feladatai, a mindennapi praktikus munka tömege azonban lépten-nyomon azt a veszélyt hordja magában, hogy a részletek ne­hézségei vagy eredményei közben szem elől tévesztjük e munka és harc össze­függését, nem látjuk az összefüggését mindennapi munkánk és a népek nagy történelmi küzdelme közt. A múlt ideológiai elmaradottságának örökségeként nemcsak a közvetlen gyakorlati politikai és gazdasági élet, hanem a tudomá­nyok területén is munkánk egyik gyengesége a prakticizmus, a tények vagy marxista tételek egyszerű ismétlése. A prakticizmus pedig, mint a múltban, ma is törvényszerűen az opportunizmus, a szektáriánizmus, a tömegektől való elszakadás és bizonytalanság forrását hordja magában, nehezíti és akadályozza az új szocialista nemzeti egység elmélyítését, feladataink könnyebb és biz­tosabb megoldását.

Next

/
Oldalképek
Tartalom