Századok – 1953
Tanulmányok - Mráz Vera: Bethlen Gábor gazdaságpolitikája 512
526 M RÁZ VERA szűkében volt a pénznek, és a cseh királytól félmillió forintot kért kölcsön — eredménytelenül. Thurzó Imrének írta egyik levelében : »... az mim volt, annak nagyobb részét az hadaknak fizettem,... az kilencz holnaptól fogva három száz ezer forintot költöttem ad minus«. 47 1 621 júniusában ugyancsak neki írta : »Én kegyelmetekért s kegyelmedért főképen omnem substantiam exposui (minden anyagi erőmmel kiálltam) többet hatszor való százezer forintomnál«.48 Ha a különböző állami bevételekből nem futotta a hadikiadásokra, számtalanszor előfordult, hogy a fejedelem saját pénzéből, »maga ládájából« fizette a költségeket.4 9 « De nézzük meg egy kissé, honnan teremtette elő Bethlen a zsoldosok fizetésére szükséges hatalmas összegeket és hogyan biztosított elegendő fegyvert, élelmet, ruhát katonái részére? Már említettük, hogy Erdély területén néhány év alatt elérte, hogy az összes állami jövedelmek pontosan gyűljenek be. Amint újabb területek jutottak birtokába Magyarország területéből, itt is igyekezett ezt a rendet bevezetni. 1620 májusában írt egyik levelében panaszkodik: »Én soha ilyen országot nem hallottam, sem láttam, melyben az dicát (adót) ilyen nehezen adják meg, mely vétket nem az szegénységnek tribuálok úgy, mint az dicatoroknak, kik csak magok akarnak kereskedni, töltözni az ország jövedelmével, a mint nekem egy néhány felől írják«.5 0 1621 novemberében utasította Rákóczi Jánost, a már Bethlen kezére jutott szepesi kamara tanácsosát és Felső Magyarország generális perceptorát,hogy a dicapénz »fölszedetésében senki jószágának, se személyének respect usa nem lehet, mivel az országnak közönséges nagy szükségére rendeltetett pénz az«.51 Erélyes hangon inti rendre a szepesi kamarát 1621 szeptemberében és szemükre veti, hogy nem elég lelkiismeretesen szedik be a tizedet : »Hozzák csak az Dézsmák dolgát elől, azok exigálásának (beszedésének) kibocsátatásában nem az publicum bonumra lévén néktek tekénteti, hon mi kamara deákokra, műves és mester emberekre, az kik ajándékoznak benneteket, bízzátok az exactiót, mellyek restelvén az kétszer való Dézmálást, az Őszi Gabonákat mind addig kin hagyatják az mezőben, meddig az Tavaszi vetéseknek aratása is elérkezik, az szegénységnek és az Fiscusnak nem kicsin kárára és fogyatkozására«.52 Mindez természetesen nem pótolhatta a békebeli viszonyokhoz képest hatalmasan megnőtt költségek hiányait. A városokat is katonák kiállítására és lőszer, élelmiszer szállítására kötelezte. 1621 május 21-én Bethlen István (a fejedelem öccse) rendeletet adott a szászoknak, melyben 600 gyalogos felfogadását, és minden 10 gyalogosra egy-egy liszttel és élelemmel megrakott négyökrös szekér küldését parancsolta meg nekik, ezenfelül 60 erős vasas szekeret követelt szállításra.6 3 Kolozsvártól 100 jól felszerelt gyalogost kívánt a fejedelem, akiket a városnak el kellett látnia 3 hónapi zsolddal, jó ruhával, fegyverekkel és lőszerrel.5 4 Körmöcbányára szintén 600 felfegyverzett lövész kiállítását szabta ki, de a város ennek elengedését kérte, azzal az indokolással, hogy a 47 B. G. k. pol. lev. 205.1. U. itt írja Thurzó Imrének : »nekem senki az bányákról adott 25 ezernél, s az posoniaktól fel vött 16 száz forintnál egyebet nem adott. . .« « U. o. 319. 1. 49 B. G. k. pol. lev. 197. és 207. 1. 6< > Tört. Tár. 1885. 639. 1. 61 B. G. k. pol. lev. 357. 1. 52 О L. Camera Scepusiensis, Bethleniana. 1621 szept. 12. 63 E. О. E. VII. 558. 1. 64 Ja ab : Kolozsvár története, Oklevóltár, II. CXII. sz. 1619 aug. 14.