Századok – 1953
Tanulmányok - Mráz Vera: Bethlen Gábor gazdaságpolitikája 512
518 MBÄZ^VERA Azonban nem szorítkozhatunk kizárólag az ipari árutermelés vizsgálatára, annál is inkább nem, mert nálunk az ipar fejlődésének elmaradottsága folytán a kapitalizmus csírái döntően a mezőgazdaságban jelentkeznek. Hivatásos kereskedőkkel találkozunk, akik nem saját, hanem összevásárolt mezőgazdasági terményeket, állatokat visznek ki külföldre eladni. így Háromszék közönségének a gyulafehérvári követeihez küldött utasításában adatot találunk arra, hogy a szászok a székelyektől összevásárolt gabonán nyerészkednek1 6 . A szászok mellett már egyes nagyobb erdélyi városoknak, pl. Kolozsvárnak a polgárai közül is találkozunk olyanokkal, akik nagyobbarányú kereskedelmi tevékenységet folytatnak, külföldre is utaznak (részben azért, hogy Bethlen nagy megrendeléseinek eleget tehessenek. Ezek elsősorban luxuscikkeket hoznak be az országba). Ezt mutatja a fejedelem 1627. évi kedvezménylevele a kolozsvári kereskedők részére, melyben megengedi nekik, hogy a fiskus marhavásárlási monopóliuma ellenére évenkint ezer ökröt vehessenek és tetszés szerinti helyre kihajthassanak a fizetnivalók megfizetése mellett. Utasítja egyben őket, hogy a marhák áráért posztót, gyolcsot, selymet, prémet, aranyfonalat, fűszereket hozzanak be.1 7 Számos kolozsvári kereskedő járt Velencébe is ; »Kolozsvári áros emberek«, s miután hazaérkeztek, »Fejérvárott lött vásárlás« tőlük.18 A mezőgazdaság fejlettségének vizsgálatához a legdöntőbb a nemesi nagybirtok gazdálkodásának behatóbb ismerete lenne. A mi korszakunkra nincsenek e kérdésre vonatkozóan sem megfelelő előtanulmányok, de jó 20 évvel későbbi időszakra Makkai László tanulmánya1 9 kimutatja, hogy Erdélyben is megindult és erőteljesen fokozódik az allodizáció, a jobbágyság robotkötelezettségét egyre fokozzák, de a robotoltatás, szemben a legfejlettebb magyarországi vidékekkel, még nem emelkedett korlátlan mértékűre, még nem érte el a jobbágyi munkán alapuló termelés által elérhető maximumot, tehát itt még nem vált szükségszerűvé a »szabad« bérmunka alkalmazása. Bethlen korában ez a fejlődés még korábbi szakaszában van, de a rendelkezésünkre álló elszórt adatokból is látható, hogy bizonyos fokú árutermelés folyt. Segesvári Bálint leírja krónikájában, hogy 1622-ben nagyon hordták a búzát Erdélyből Magyarországra, Havasalföldre és Moldvába, »elannyira, hogy Erdélyben 8 dr 10 pénzen járt, szép búza ottan csak hertelen 20 és 25 pénzre mene, még 32-re is.«2 0 Ebbe a kereskedésbe Bethlen Gábor, mint a legnagyobb erdélyi birtokos, szintén bekapcsolódott. Egy alkalommal Bágyoni, a fejedelem egyik provizora tudatta Kolozsvár főbírájával, hogy a fejedelem nevében negyedfélszáz kis köböl búzát küld be Kolozsvár piacára, és amíg azt el nem adták, másoknak ne engedjen búzát bevinni és eladni.2 1 A fejedelmi birtokok gazdálkodására fényt vet Bethlennek fogarasi udvarbírája részére 1623-ban kiadott utasítása.22 Ebből kiderül, hogyFogaras várához ekkor 1500 jobbágy tartozott, ezek három csoportra osztva, felváltva egy-egy hetet a várnak dolgoztak, kettőt pedig 18 Székely Oklevóltár, VT. 1082. sz. '»...az szász városokon, de kiváltképpen Brassóban az székelség gabonáját idegeneknek vételitől feltiltják, ez alatt magok házoktól ezelőtt beszedett gabonákat adják nekik nagy nyereségekkel, az székelségtől magok olcsón szedvén be, melyről kegvelmetek provideáljon«. 17 Jakab Elek : Kolozsvár története. Bpest. 1888. Oklevéltár, П. CXXIH. sz. 18 Kerekes György: Bethlen Gábor fejedelem Kassán. Kassa, 1943. 238. 1. 19 I. Rákóczi György birtokainak gazdasági iratai. 20 Mikó Imre: Erdélyi Történelmi Adatok (továbbiakban : E. T. A.) IV. 189. 1. 21 Jakab : Kolozsvár története. II. 552. 1. 22 Erdélyi Gétzdaságtörténelmi Szemle (továbbiakban : E. Gt. Sz.) 1897. 13. 1.
