Századok – 1953

Tanulmányok - Mráz Vera: Bethlen Gábor gazdaságpolitikája 512

514 M RÁZ VERA Szekfű könyve és egész Bethlen-értékelése heves vitákat és ellenvetéseket vont maga után. Legjelentősebb ezek közül Angyal Dávid cikke. Ennek is csak a gazdasági kérdésekkel foglalkozó részére térek ki. Nem nyílt vita formájában, de a könyvre reagálva írta mng három közleményét a Századok 1929-30-as számaiban (Adalékok Bethlen Gábor uralkodása történetéhez). Itt állást foglal a merkantilizmusnak Szekfű által felvetett kérdésével kapcsolatban. Bethlent gazdaságpolitikája miatt merkantilistánakszokták nevezni — úja. »Ez nem egészen helytelen jellemzés, de némi magyarázatra szorul«. Kifejti, hogy a merkantilizmus a kereskedelmi mérleg aktivitását tűzte ki célul maga elé. Bethlen azonban monopóliumaival sajátmaga hasznára akaita felhasználni a külkereskedelmet. »így tehát a kereskedelmi mérleg aktivitását úgy fogta fel, hogy minél több pénzt hajtson a kiviteli kereskedelem az ő kincstárának, ellenben az alattvalók elégedjenek meg azzal a nyereséggel, melyet jónak látott juttatni nekik«. Angyal szerint azonban a merkantilizmus az alattvalók gazdasági erejének fejlesztése által akart az állam hatalmának gyarapításához eljutni. »A monopóliumok módszere azonban nem ezen az úton törekedett az említett főcél felé, azért talán nem is illeti meg a merkantilista elnevezés«.4 Megállapítja, hogy a monopóliumok rendszere nem lehetett népszerű. »Általában bizonyos gazdasági okokból keletkezett elégületlenség vehető észre Bethlen Erdélyében. A rossz pénz, a nagy drágaság miatt meg-megújuló panaszok... Azonban általában véve a gazdasági elégületlenség nem a nyomorúságnak volt a jele, hanem inkább a lehetően legjobb állapotok kívánságának nyugtalanító érzéséből származott.« (!) A bányászok és mesteremberek betelepítését ő is merkantilista jellegűnek tartja. »Szóval volt valami Bethlen-gazdasági intézkedéseiben, ami a merkantilizmusra emlékeztetett, de egész rendszere mégsem nevezhető annak. Ha a merkantilizmust említjük, gyarmatok, hajózási akták, nagyszerű építkezések és vállalatok merülnek fel képzeletünkben. Ellenben Erdélyben szegényes, vásárokon lebonyolított kereskedésről van leginkább szó... Az a kevés vállalkozás, ami a vásárokon kívül kereskedésnek volt nevezhető, többnyire a fejedelem udvarából indult ki. Talán felesleges az ilyen szerény szervezetre ráaggatnunk a merkantilizmus nehéz palástját«.5 Angyal tehát lényegében elvetette Szekfű állítását. A köztudatba mégis a Szekfű által rajzolt merkantilista Bethlen-kép ment át. Azonban mind a pozitivista, mind a szellemtörténeti kiindulás eleve lehetetlenné tette, hogy a vitát eldöntsék. Tanulmányunkban a Bethlen korabali Erdély és az általa megszerzett 7 vármegye viszonyainak, valamint a fejedelem tevékenységének vizsgálata után próbálunk állást foglalni a kérdésben. I A XVII. század elején új szakasza kezdődött a magyar nép függetlenségéért vívott harcnak. Bocskai nagy hagyatéka volt az a felismerés, hogy a török kiűzését és az ország egyesítését nem lehet a Habsburgoktól várni, sőt, éppen az ő nevéhez fűződik a Habsburg gyarmatosítási törekvések ellen indított szabadságharcok sorQzatának a megindítása. Bocskai utódai azokban nem ismerték fel a két ellenség, a török és a német elleni védekezés bonyolult politikai követelményeit, és Erdély függetlenségét a legkomolyabb veszélynek tették ki. Bethlen Gábor, aki Bocskai harcát támogatta, nagy célkitűzéseit megértette, 4 Századok. Bpest, I960. 600—601. 1. 6 U. o. 602. 1.