Századok – 1953

Tanulmányok - Rascsenko; A. F.: Az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt első programja és tézisei 493

AZ OSZD MP ELSŐ PROG RAMM JA 503 tervezetének agrár-részéhez és kifejtette benne, melyek a szociáldemokrata politika fő elvei a falusi lakosság különböző osztályainak, rétegeinek és csoportjainak irányában. Plehanov és a szerkesztőség más tagjai felléptek Lenin cikkének legfontosabb tételei, elsősorban a proletariátusnak a burzsoademokratikus forradalomban betöltött vezetőszerepéről és a föld nacionalizálásáról szóló tételek ellen. Április végén Lenin megkapta a szerkesztőség megjegyzéseit cikkére vonatkozólag, javításokat eszközölt rajta és a kijavított cikkel együtt elküldte a szerkesztőség tagjainak a programm agrár-részére vonatkozó módosító javaslatait is. Lenin azt javasolta, hogy ne vegyék be a programmtervezet be azt a cikkelyt, hogy a lehasított földet meg kell váltani, ha az már több kézen keresztülment, megjegyezvén, hogy a megváltás megengedése ellentmond a pártprogramm társadalmi-forradalmi követeléseinek. Lenin ezt írta : »A' megváltáson' mind történelmi hagyománya miatt (1861. évi megváltás), mind tartalma miatt (v. ö. a híres mondással : »a megváltás nem más, mint vétel«) izetlenül jószándékú és burzsoá rendszabály sajátos mellékíze érződik. Belekapaszkodva abba, hogy mi megengedhetőnek tartjuk á megváltást, igen könnyen elronthat ják követelésünk tulajdonképpeni lényegét (s erre akárhány Rontó Pál vállalkozik)«.13

Beigazolódott, hogy Leninnek igaza volt; az 1905. évi forradalomban a kadetek agrárprogrammjában a »megváltás« fő pontként szerepelt. A Lenin és Plehanov között az agrárprogramm kérdéseiben kibontakozott polémiában kifejezésre jutott, hogy milyen különbségek vannak kettejük nézetei között a forradalom fő kérdései tekintetében. Plehanov a párt agrárprogrammjának követeléseit nem tekintette forradalmiaknak. Félt, hogy a proletariátus és a parasztság forradalmi demokratikus követeléseivel elriasztja a liberális burzsoáziát. Lenin ezzel szemben az agrárkérdés megoldásánál abból az eszméből indult ki, hogy a proletariátusnak a vezetőszerepet kell játszania a burzsoa-demokratikus forradalomban és hogy biztosítani kell a munkásosztály és a parasztság forradalmi szövetségét a munkásosztály vezető szerepe mellett. A burzsoa-demokratikus forradalom Oroszországban nem győzhetett az agrárkérdés forradalmi megoldása nélkül. Mártinov azt állította, hogy az orosz szociáldemokrácia agrárprogramm ja megvalósíthatatlan. Lenin leleplezte Martinov nézeteit és ezt írta : »Programmunknak csak abban a tág, filozófiai értelemben kell megvalósíthatónak lennie, hogy egyetlen betűje se legyen ellentétben az egész társadalmigazdasági fejlődés irányával. S ha már egyszer (általánosságban és részleteiben) helyesen határoztuk meg ezt az irányt, akkor fórra da'mi e'veink és forrada'mi kötelességünk nevében — minden erőnkből mindig és feltétlenül harcolnunk kell követeléseink maximumáért. Merőoen nyárspolgári módon gondolkodik azonban az, aki már jóelőre, a harc eldőlte előtt, a harc folyamán megállapítja, hogy az egész maximumot bizonyára úgysem érjük el. Az ilyen okoskodások mindig opportunizmusra vezetnek, még ha azok, akik így okoskodnak, ezt nem is kívánják«.14 Az orosz szociáldemokrácia agrárprogramm ja akkor arra a követelésre szorítkozott , hogy olyan forradalmi parasztszövetségeket alakítsanak, amelyeknek az lett volna a feladatuk, hogy kisajátítsák a földbirtokosokat és visszaadják a parasztoknak a »lehasításokat«, amelyek révén a földbirtokosok jobbágyi függőségben tartották a parasztokat. Ez a követelés arra ösztönözte a 13

I. m. 67. 1. 14

I. m. 112. 1.