Századok – 1953

Tanulmányok - H. Haraszti Éva: Beszámoló a Magyar Történész Kongresszusról 463

480 KRÓNIKA Ezen a napon Molnár Erik akadémikus vezetésével tankönyvmegbeszélésre gyűltek össze a baráti delegátusok és a magyar történészek. Számos fontos kérdésre — mint az egyes tankönyvek módszerére, periodizációjára, szerkezetére, a nemzetiségi kérdés, valamint a burzsoá történetírás kritikájának szerepeltetésére —- kaptak útbaigazító, elvi válaszokat a magyar történészek, különösen Pankratova akadémikustól és Tretyakov professzortól.7 Június 13-án a kongresszus zárónapján délelőtt Tarle akadémikussal folytattak megbeszélést a magyar történészek G. Fazekas Erzsébet professzor részvételével. Tarle akadémikus a hozzá intézett kérdéskörrel kapcsolatban először a Habsburg-centralizáció problémájával foglalkozott . Véleménye szerint a magyar nép és nemzeti kultúra szempontjából a Habsburg-uralom veszélyesebb volt a török uralomnál. A második kórdós a »Drang nach Osten« kérdése és Magyarországnak az ellenállásban való szerepe volt. Magyarország a »Drang nach Osten«-nel szemben sok más országnál ellenállóképesebbnek bizonyult, mert az országban erősebb volt a nemzeti szellem. Tarle akadémikus isiqertette ezután a »Drang nach Osten« jellegét és irányát a XIX. század folyamán ós elemezte, hogy Németország szempontjából miért volt olyan égető napirendi kérdés Törökország és miért irányult a »Drang nach Osten« ekkor elsősorban délkeletre. Tarle akadémikus a harmadik kérdés — a német imperializmus kialakulásáról — megválaszolása során kitért a német imperializmusnak a jelenben történő felújulására. Elemezte a mai újjászületett német imperializmus történelmi gyökereit és Wirthet, a volt birodalmi kancellárt idézte, aki szerint a mai Nyugat-Németországban teljes mértékben uralkodik Hitler szelleme. Ami Magyarország helyzetét illeti — hangoztatta Tarle akadémikus —, a német imperialisták Magyarországot ugyanúgy szeretnék elnyomni, mint ahogy az Hitler idejében történt. Ezután még sor került több más kérdésre is, mint pl. az 1867-es osztrákmagyar kiegyezéssel kapcsolatban az orosz diplomácia állásfoglalására, Napoleon parasztpolitikájának progresszív szerepére Közópeurópában ós a polgári forradalom, valamint a polgári demokratikus forradalom közötti különbség kérdésére. Befejezésül Tarle akadémikus felhívta a fiatal magyar történészek figyelmét arra, hogy az a hagyaték, amelyet a mult történetírásától örököltek, nagyon kevés. A régi történészek sok mindent nem tettek meg, sok feladatukba vágó kérdést nem oldottak meg. Sokat kellene írni pl. arról, hogy 1849-ben áz osztrákok milyen kegyetlenül pacifikálták Magyarországot. A magyar történészeknek az a kötelessége, hogy részletesen dolgozzák fel a Habsburgelnyomás történetét, amelyik szerves része ós előzménye a mai német imperialista törekvéseknek. Meg kell vizsgálniok nemcsak általánosításokban, —mint erre hajlam mutatkozik —, hanem konkrét tényanyag alapján, hogy a gazdasági életben hogyan érvényesült a Habsburg-elnyomás, mert ezeknek a kérdéseknek alapos felderítése nemcsak történeti szempontból érdekes, hanem politikailag is hasznos napjainkban. Június 13-án a Magyar Munkásmozgalmi Intézetben a Szovjetunió ós a népi demokratikus országok küldöttei megvitatták ós kiegészítették a Magyar Történész Kongresszus rendező bizottsága által készített javaslatot a baráti országok történettudományának együttműködéséről. Ez a kongresszuson elfogadott nagyjelentőségű javaslat így hangzik : JAVASLAT a történettudomány területén kidolgozandó közelebbi és távolabbi közös feladataink tervezetére, amelyet az 1953 júniusában a Magyar Történész Kongresszuson a Szovjetunióból és a népi demokratikus országokból összegyűlt történészek delegátusainak értekezletein elfogadtak. ' E tankönyvértekezlet részletes ismertetésére itt nem tértink ki. A MTA Történettudományi Intézetének Értesítője 1953. 7—9. száma ismerteti az értekezlet anyagát.