Századok – 1953

Szemlék - Kossuth Lajos az OHB élén. Második rész (Ism.: Borus József) 438

SZEMLE 439 sem Kossuth nem figyelt fel a nép hangjaira, nem tartotta szükségesnek a parasztság ügyével való fokozott törődést, amivel megakadályozták a nép munkájának, harcának további szélesedésót, végső fokon elidegenítették a népet a forradalomtól, a szabadságharctól. A kötet gazdag anyagából még egyetlen kérdést ragadunk ki: a tavaszi ' ellentámadás előkészítését. Ennek szükségességét Kossuth már 1848 november elején felismerte (1. előző kötet 385. 1,), most Debrecenben pedig megkezdte a gyakorlati, minden oldalú előkészítést. Kossuth megszervezte a hadianyaggyártást Nagyváradon, újoncoztatott, szabadcsapatokat állított fel, a Tiszántúl népét, le egész a Marosig bevonta az ellentámadás előkészítésébe. Szinte minden nap foglalkozott minden kérdéssel. Január 24-én pl. több ideiglenesen ellenséges megszállás alá került vármegyéhez és városhoz kiáltványt intézett a honvédő harc állásáról és a feladatokról ; válaszolt Szemerének ós hadianyagot igórt neki ; tájékoztatta Beniczkyt ós kiterjesztette kormánybiztosi hatáskörét ; intézkedett a, 2. honvéd huszárezred ügyében ; foglalkozott a tiszadobi gát átvágatásával, a horvát foglyokkal, a szászok által fizetendő hadisarccal, egy hősi halott özvegyének támogatásával, a harangjukat ágyúöntósre felajánló nagykállóiakkal, a Zrínyi-csapat újrafelfegyverzésével, határőrökkel, különböző vallások papjainak segélyezésével, Lendvay Márton színész segélyével, a hadserég egészségügyi szolgálatával, végül a Gyöngyös felől várható ellenséges támadás elhárításává! (205 — 219. 1.). A nagy ellentámadás vezetésére alkalmas forradalmi hadvezért Kossuth Dembinski Henrik, az 1831. évi lengyel szabadságharc tábornoka személyében vélte megtalálni, ezért Párizsból Magyarországra hívta, s miután az valamelyest megismerkedett az ügyekkel, az OHB január 29-én kinevezte a tiszai sereg fővezérévé (§65. 1.). Az új fővezér seregót állandóan növelték, február 9-én Kossuth Görgeyt is utasította, hogy csatlakozzék hadtestével Dembinski seregéhez. (383.1.). Másnap már Dembinskinek küldött utasítást a mielçbbi támadás szükségességéről (394. s köv. 1.). Február 12-én azután a hadügyminiszter beosztotta Görgey hadtestét Dembinski seregébe (Hadtört. Lt. 1848— 49-i vegyes iratok, 21. fasc.). E megoldás, mert Görgeyt meghagyta a VII. hadtest élén, •nem volt kielégítő, és következményei február 26—27-én Kápolnánál, majd március 7-ón Tiszafüreden súlyosan mutatkoztak meg. Tiszafüreden Kossuth kénytelen volt kompromisszumot kötni a hadteste ellenforradalmi érzületű tisztikarára támaszkodó Görgeyvol, és bár ekkor még mindig nem Görgey, hanem Vetter lett a fővezér (601. 1.), - mégis a tavaszi hadjárat erőteljes megindulása több mint egy hónapon át elhúzódott-A katonai vezetés hibáit és felemásságát az általános előkészítés, a fiatal sereg lelkesedése és felszerelése, a Kossuthtól helyesen megadott hadműveiéti irány a főseregnél egészen Komárom felszabadításáig, április végóig nagymértékben ellensúlyozta. Eddig még volt törekvés az ellenség megsemmisítésére, de a főseregnél ezután már nem. Kossuth február végétől kisebb megszakításokkal április 8-ig a hadseregnél tartózkodott és Gödöllőről azzal az érzéssel tért vissza Debreeenbo, hogy Görgey feladatát mint eddig, ezután is »dicsőén« fogja megoldani (854. 1.). Barta István most is igen jelentős, szép munkát végzett a több mint 1000 oldalas kötet sajtó alá rendezésével. Az objektivizmusnak azok a maradványai azonban, melyek az előző kötetben is megvoltak, itt fokozottabban jelentkeznek, mindenekelőtt a névmutatóban, de a jegyzetekben is. Barta István ebben a kötetben is megjegyzés nélkül hivatkozik olyan monarchista ós reakciós szerzőkre, mint Steier Lajos, vagy id. Görgey István. Semmikép sem helyeselhető, hogy az Akadémiai Kiadó gondozásában 1953-ban megjelent ilyen alapvető forráskiadvány ilyen reakciós szerzők értékelését az olvasóra bízza, holott azt esetenként egy-két sorban kielégítően meg lehetne oldani. A kötet egyik legsúlyosabb hibája, hogy a katonai és politikai vezetés egymáshoz való viszonyában nem helyes álláspontot foglal el. Egyik lábjegyzete szerint Görgey tisztikarában a Dembinski fővezérsége miatti engedetlenség »a hadügyministerium azon rendelete nyomán keletkezett, amely a honvédsereg szervezeti újjáalakítása során a volt feldunai hadsereget VII. hadtest néven sorolta be az egységes honvédseregbe és Dembinski fővezérsége alá rendelte.« (A tisztek mozgalmának részletes, okmányokon alapuló ismertetését 1. Steier L. i. művében, 77. s köv. 1.) (530. 1.). Ezzel szemben tudott dolog, hogy az egész mozgalom kiváltója maga Görgey volt, február 16-án kiadott és »Életem és működésem Magyarországon« című könyvében is közzétett Dembinski-ellenes rendeletével ós azzal, hogy Zuber őrnagy segítségével fellépést szervezett a kormány által kinevezett fővezér ellen. Általában Görgey ós a Görgey-kérdós értékelése még mindig nem kielégítő ebben a kötetben. Amikor egy lábjegyzetben Kohlmann József ezredesről van szó, nem tudni milyen indokolással, őt teszik felelőssé a főváros harc nélküli feladá-15*