Századok – 1953

Tanulmányok - Veselý; J.: Csehszlovákia és a Magyar Tanácsköztársaság 434

« CSEHSZLOVÁKIA ÉS A MAGYAR TANÁCSKÖZTÁRSASÁG 435 állásával, kénytelen volt intervencióját titokban előkészíteni. Azonkívül arra is törekedett, hogy alkalmas propagandával jó talajt teremtsen magának Csehszlovákia dolgozó népe körében. Elsősorban arra tett kísérletet, hogy a cseh proletárokat meggyőzze arról, hogy a forradalmi módszer, a burzsoá hatalom erőszakos megdöntése és a szocializmus bevezetése a proletárdiktatúra útján talán alkalmas út volt Oroszországban, ám a középeurópai viszonyoknak nem felel meg. Azt állította, hogy a civilizált országokban békés fejlődéssel, forradalom nélkül is el lehet jutni a szocializmushoz. A Magyar Tanácsköztársaságról pedig szerte Csehországban azt állították és mindenáron azt bizonygatták, hogy ott a valóságban nem a munkásosztály hatalomrajutásáról van szó, hanem álcázott magyar imperializmusról, amely a szocializmus álarca alatt arra törekszik, hogy maga alá gyűrje a szomszédos, alig felszabadult népeket. Csak természetes, hogy a csehszlovák proletárok és minden dolgozó félrevezetésében a főszerepet a burzsoázia a maga hű szociáldemokrata lakájainak osztotta ki, az akkor még egyedüli csehszlovák munkáspárt vezetőinek. így a »Právo Lidu«, a csehszlovák szociáldemokrata párt központi lapja, 1919 április 2. számának vezércikkében már azzal ijesztgeti a csehszlovák munkásokat, hogy a magyar kommunisták kormánya nem más, mint az álcázott magyar imperializmus kormánya. A lap további számaiban is folytatja a tervszerű kútmérgezést a cseh és szlovák proletárok között, valótlanságokat állítva a magyar Vörös Hadsereg támadó jellegéről és arról, hogy éberen kell vigyázni a magyar oldalról jövő esetleges tervekre. Egyidejűleg a Szlovákiában lévő cseh hadsereget, amely jórészt az ú. n. olasz légionistákból állott s amelyet olasz tábornokok vezettek, ideológiai és katonai szempontból tervszerűen előkészítették az intervenciós fellépésre. Az akkori csehszlovák nemzetvédelmi miniszter, a nemzeti szocialista Václav Klofác, a cseh kapitalisták hűséges szolgája, 1919 április 7-én titkos parancsot ad ki (másolata fennmaradt a Katonai Történeti Intézetben, Prágában) a Szlovákiában állomásozó csehszlovák hadsereg főparancsnokának, Piccione tábornoknak, amelyben felszólítja a katonai beavatkozás gyors előkészítésére. A katonai alakulatokat nagy titokban ellátják lőszerrel és új fegyverekkel. Egyes egységeket pedig a magyar határ felé irányítanák. A sajtóban hamarosan jelennek meg hírek a román hadsereg sikeres előnyomulásáról ; a román hadsereg ugyanis közben már megindította az intervenciót. így a »Právo Lidu« 1919 április 23-án hírt ad arról, hogy a román hadsereg már megközelítette Debrecent. Ugyanakkor a csehszlovák sajtó álszentül azt állítja, hogy a csehszlovák hadseregnek nem áll szándékában a magyarok megtámadása (a »Právo Lidu« 1919 április 24. száma) s hogy csupán az esetleges támadás visszaverésére készül fel. A »Právo Lidu« 1919 április 27-én közzéteszi a csehszlovák szociáldemokrata párt vezetőségének nyilatkozatát, amelyben ez nagy hangon elutasítja az intervenció gondolatát Szovjetoroszország és a Magyar Tanácsköztársaság ellen. Zárt ajtók mögött a munkások háta mögött azonban már mindenben megegyeztek. Mert ugyanazon a napon, 1919 április 27-én, a már említett szocialista nemzetvédelmi miniszter, Václav Klójáé új titkos parancsot ad ki a Szlovákiában állomásozó csehszlovák hadsereg parancsnokságának, hogy indítsa meg a támadást Magyarország ellen. így történt, hogy 1919 április 28 és 29-én, minden hazug és álszent állítás ellenére, amelyeket a nyugtalankodó munkásság lecsendesítésére adtak ki, a csehszlovák ezredek támadásra indulnak a Magyar Tanácsköztársaság ellen. Szlovákia délkeleti részén átlépik a határt és behatolnak magyar területre anélkül, hogy jelentősebb ellenállásba ütköznének. 1919 május 2-án már húsz-harminc km mélységben vannak, megszállják Miskolcot és más városokat. Salgótarján ipari térségében, ahol a magyar Vörös Hadsereget Rákosi Mátyás elvtárs vezeti, keméify ellenállásba ütköznek, és e szakaszon heves harc fejlődik ki. A csehszlovák intervenciós hadsereg azonban tovább nem tudott előnyomulni. Nem csupán azért, mert a fenyegetett frontszakaszra gyorsan felvonultak a magyar Vörös Hadsereg alakulatai s rendkívüli hősiességgel védték meg szocialista hazájukat. A cseh intervenciós hadsereg további előnyomulását az is megakadályozta, hogy a csehszlovák hadséreg katonái csak kelletlenül, helyenként nyílt ellenállással mentek a harcba, elutasítva azt, hogy a saját vérüket és a magyar proletárok vérét ontsák a csehszlovák kapitalisták és a nyugati imperialisták érdekeiért. Határozottan elutasították a támadó fellépést a magyar munkáskormány ellen s elvetettek mindenfajta intervenciót és beavatkozást Magyarország belügyeibe. A csehszlovák hadsereg rossz harci erkölcse végül is azt idézte elő, hogy a magyar Vörös Hadsereg nemcsak megakadályozta a cseh intervenciós katonai erők további behatolását a magyar területre, hanem 1919 májusának második felében már maga ment át ellentámadásba, kiszorította a csehszlovák hadsereget magyar területről, üldözőbe vette és ártalmatlanná tette saját területén.