Századok – 1953
Tanulmányok - Sándor Vilmos: A magyarországi ipari kapitalizmus kezdeti kibontakozásának néhány kérdése (1849–1867) 384
A MAGYARORSZÁGI IPARI KAPITALIZMUS NÉHÁNY KÉRDÉSE ' 425 Természetesen a gépi nagyipar ugrásokban való növekedése általában nem jelenti' egyben a fejlődés minőségi változását is. Az 1867 utáni kapitalista fellendülés Magyarországon azonban minőségi változást is jelentett. Ez az időpont az, amikor a külföldi banktőke nagyobbméretű behatolása nyomán fellendült a hitelügy és ez a részvényügy elterjedésével jáit együtt. A hitelügy hiitelen fellendülése a magyarországi gyáripar fejlődését, amely addig alapvetően az egyéni tőkefelhalmozás útján haladt, összekapcsolta a rész vény üggyel, a tőkekoncentrációnak társas formájával. Amig 1867 előtt Magyarországon ritka jelenség volt gyáripari vállalat részvénytársasági formában, 1867 után elterjedtté vált. 1866-ban pl. Budapesten összesen öt gyáripari részvénytársaság volt, 1873-ig 45 újabb gyáripari részvénytársaság alakult. ».. .a részvényügy a termelés fokának és a vállalkozásnak olyan méretű kibővítése, ami az egyes tőkék számára lehetetlen«.14 8 Az a feltevés sem helytálló, hogy az 1867 utáni fellendülés 1870 után bontakozott csak ki. Az 1867—1873 közöttj kapitalista fellendülés idején a gyáiipar fellendülése 1869-ben kulminált s a következő években fejlődése az 1869. évi pénzválság nyomán lefékeződött. 1866-tól 1869-ig a vasúthálózat 20%-kal, a nyersvasterrhelés 20%kal, a széntermelés 43%-kal, a budapesti malmok által megőrölt gabona mennyisége 546%-kal,14 9 a Ganz-gyár munkáslétszáma 160%-kal,15 0 a budapesti gépgyárak munkáslétszáma több mint 350 %-kal növekedett.151 Az iparfejlődés tehát 1867 után valóban ugrásszerűen ment végbe, mégpedig 1867 után közvetlenül. Az önkényuralom- időhatárának önkényes meghosszabítása az abszolutizmus alatti ipari fejlődésről helytelen, felnagyított, a 67 utáni fejlődést leértékelő képet hozott létre. Az abszolutizmus alatti ipari fejlődés túlbecsülése az iparban dolgozó munkások létszámának megállapításában éri el csúcspontját, amikor Lederer elvtársnő az 1870. évi statisztika»által megállapított munkáslétszámot 1866-ra vonatkoztatva a kétszeresére emeli, de ugyanakkor a nagyüzemi munkásság számának megállapítása elől kitér. Ezzel a kérdéssel Ne mes Dezső elvtárs említett cikkében részletesen foglalkozott és vonatkozó megállapításait helytállóaknak kell elfogadni. * Nem hagyhatjuk végül említés nélkül, hogy Lederer elvtársnő a forrásanyagot sok esetben kritika nélkül használja fel és a kritikát még az üzleti reklámokra, a hirdetésekre sem alkalmazza. A bizonyításnak ez az eredeti módszere azonban csak akkor fogadható el, ha más, megbízhatóbb forrásból származó adatok is alátámasztják. így pl. a Drasche-gyár alakuló közgyűlésének beszámolója — amelynek egyetlen célja a részvények reklamírozása volt — beígérte, hogy a széntermelést 2% millió bécsi mázsára fogják emelni. Ennek alapján Lederer elvtársnő a vállalat 1870. évi teimelését 2 millió mázsára veszi fel és ezen az alapon bizonyítja, hogy a statisztikában szereplő 148 Marx, A tőke 1П. k. 487. 1. 149 1864 : 466 308 mázsa, 1869 : 2 236 850 mázsa. Láng Lajos : Magyarország gazdasági statisztikája Bpest. 1887. 356. 1. 150 1867: 923 fő, 1869: 1400 fő. -t- Babies András: A pécsvidéki kőszénbányászat története, 86. 1. • 151 Bpesti ker. kam. jelentése az ipar állapotáról 1870/75. II. k. 198. 1.
