Századok – 1953
Tanulmányok - Sándor Vilmos: A magyarországi ipari kapitalizmus kezdeti kibontakozásának néhány kérdése (1849–1867) 384
A MAGYARORSZÁGI IPARI KAPITALIZMUS NÉHÁNY KÉRDÉSE ' 421 volt (16 lóerő), Prick V. és Madarász Pécsett (18 lóerő) és az Államvasúttársaság Resicán (36 lóerő).137 A gőzgépgyártás — valamint a szerszámgépgyártás is — Magyarországon fejlődésének abban a korai stádiumában volt, amikor még nem különült el a gépet felhasználó üzemtől, illetőleg azokhoz a vasgyárakhoz, öntödékhez kapcsolódott, melyek a gőzgép (és másféle gépek) elkészítéséhez szükséges nyersöntvényeket állították elő s egyben berendezkedtek egyes gépek elkészítésére. A gépgyártásnak e két korai átmeneti formája megfelel annak az időszaknak, amikor a gőzgépekben való szükséglet éppen fellépett, de még nein vált olyan rendszeressé, hogy gyártása külön iparággá differenciálódott volna a magyarországi viszonyok között, — illetőleg a gépgyártásban még nem tudott uralkodóvá válni a gépi erővel történő és rendszeres gyártás, amint Marx megjegyzi : »a gépek gyártása, gépek által«, ami az ipari forradalom betetőzése. A magyarországi gépgyártás kialakulásának kezdetei sok hasonlatosságot mutatnak fel a gépgyártás' kezdeteivel Oroszországban, ahol »a gépgyártás .. . még az 186l-es reform előtt született meg« — nálunk 1848 előtt. »Az önálló gépgyárak nem egyszerre nőttek ki. Elődjeik a kohómüvek, egyes könnyűipari vállalatok és öntödék keretében működő műhelyek voltak« — nálunk pl. a krompachi vasmű, a pohorellai, a rimabrezói állami vasmű — a Hengermalom, Werther Frigyes szeszgyára, — Ganz, Schlick, Öetl, Vidats, Röck, é.i.t. »A nagy gépgyárakká vált öntödék a Berda-féle gyár és a kincstári Álexandrovszkij gyár volt Péterváron. Ez a két gyár vetette meg alapját annak a fejlődésnek, hogy Pétervár az orosz gépgyártás központja legyen« — nálunk a Ganz, a Schlick és a Röck-gyár töltötték be ezt a szerepet Budapesten. »Más később alakult öntödékben is folytattak gépgyártást az öntödei munka mellett, s gőzgépek és gőzhajók gyártásával is foglalkoztak«.138 Mindezek alapján Lederer elvtársnő jellemzését az abszolutizmus idején a gépgyártás termelésének színvonaláról igen túlzottaknak kell tekintenünk. Kétségtelen, hogy az abszolutizmus idején fejlődött a magyarországi gépgyártás s nem korlátozódott mezőgazdasági eszközök gyártására, döntő vonása azonban az volt, hogy — az osztrák tőke tulajdonát képező két nagyobb gépgyártól eltekintve — a gyárnak számítandó üzemek elsősorban vas- és fémöntödék voltak és az öntvények durvább megmunkálásán alig mentek túl : a tulajdonképpeni gépgyártásnak csak a csírái jelentek meg az abszolutizmus idején. A kérdés lezárásaképpen nem mulaszthatjuk el annak kiemelését, hogy az osztrák tulajdonban lévő gépgyárakban a magyar munkások és a magyar mérnökök nagy eredményeket értek el. Az óbudai hajógyárban pl. »már a hatvanas évek első felében a fiatalon elhúnyt magyar gépészmérnök, Lágler 137 Krompachon, Pohorellán és Rimabrezón bánya- és kohóművek számára készítettek gépeket ; Rhonicz, Krompaeh, Pees és Resiea fém- ós famegmunkáló gépeket ; Ganz, Óbudán öntvényeket ; Knutzen H. P. és Ruszwurm H. Pesten — »különféle munkagépeket« ; a Pesti Gőzmalom, Hoffmann J. D., Krompaeh és Resica »általában kisebb-nagyobb méretekben munkagépeket« ; Vidacs István (8 lóerő), Witwindiseh P. özvegye Pesten, Pabst ós Kraus Mosonban, Pohl E. Sopronban, Szalaeky I. Temesvárott (4 lóerő) mezőgazdasági gépeket. Industrie Statistik, 1867. 138 Jacunszkij Y. K. : Az oroszországi ipari forradalom. M. Történettudományi Int. Ért. 1953. jún.—júl. 180. 1. 14 Századok
