Századok – 1953
Tanulmányok - Sándor Vilmos: A magyarországi ipari kapitalizmus kezdeti kibontakozásának néhány kérdése (1849–1867) 384
A MAGYARORSZÁGI IPARI KAPITALIZMUS NÉHÁNY KÉRDÉSE ' 417 Amikor Lederer elvtársnő a magyar nagykereskedelmi tőke önálló működésének kérdését tárgyalja, a marxi tanítástól eltérően úgy véli, hogy a kereskedelmi tőke mindaddig megtartja az ipari tőkétől független tőkeformáját — amig a kereskedő ipari tőkéssé n^m válik. Egyrészt ugyanis megállapítja, hogy az abszolutizmus idején a kereskedelmi tőke kisebb része »bekapcsolódik« az iparba (ami alatt azt érti, hogy a kereskedelmi össztőke kisebb része átcsapott ipari tőkébe), másrészt ezzel szemben leszögezi : »a kereskedelmi tőke másik része ebben a korszakban még önállóan is működik és szorosan kapcsolódik az osztrák banktőkéhez és ugyanakkor a magyar nagybirtokossághoz.«1 1 ® Amennyiben ez az álláspont helyes lenne : a kereskedelmi tőke önálló tőkeformájával együtt a kereskedelmi tőkésnek teljesen el kellene tűnnie. Ez azonban ellentétben áll Marxnak azzal a megállapításával : »hogy a termelésnek тзккога része kerül bele a kereskedelembe, halad át a kereskedők kezén, az a termslési módtól függ. Lsgnagyobb a teljesen kifejlett tőkés termslésban, amikor a termékeket már csak áruként termelik, nem pedig mint közvetlen létfenntartási cikkeket.«119 A kereskedelmi tőke jelentősége tehát mind a kapitalizmus fejletlenségének, mind a kapitalizmus teljes fejlettségének következménye lehet. Hogy melyik eset áll fenn, azt a kereskedelmi össztőkének önálló, illetőleg az ipari tőkének alárendelt formája közötti megoszlásának aránya dönti el. Ebből a szemszögből tekintve a problémát, eléggé nyilvánvaló, hogy 1849-ben a kereskedelmi tőke önálló formája volt túlsúlyban és a kapitalizmus fejletlenségére utalt, — 1866-ban a kereskedelmi tőke alárendelt formája volt túlsúlyban és bár ekkor jelentősebb volt, mint korébban — mégis a kapitalizmus fejlettebb fokára utalt. > A kereskedelmi tőkére vonatkozó nézeteit Lederer elvtársnő általában az angliai viszonyokról szóló marxi megállapításokból vezette le, de nem volt tekintettel az angliai és magyarországi viszonyok közötti lényeges eltérésekre. A marxi megállapítások automatikus alkalmazásából keletkeztek az olyan ferde nézetek, mint pl. az, hogy a magyar kereskedelmi tőke »szövetségben a nagybirtokos és pénzarisztokráciával, reakciós szerepet játszott az ipari tőke ellen.«12 0 A marxi megállapítás, amelyre Lederer elvtársnő támaszkodik, a politikai hegemóniára törekvő angol nagyipari tőke és a vele szemben álló pénzarisztokrácia, nagybirtok és kereskedelmi tőke harcáról szól. Ilyen, vagy csak ehhez hasonló tény azonban a magyar valóságban az abszolutizmus idején nem merült fel. Az abszolutizmus idején nincsen magyar nagyipari tőke, amely politikai hegemóniára törekedne és nincsen magyar kereskedelmi tőke, amely reakciós szövetségre léphetne az ipari tőke ellen. Azt viszont, hogy a magyar nagybirtok és az osztrák burzsoázia valamennyi rétegének — az ipari, kereskedelmi és a pénztőkének reakciós szövetsége a keletkezőben lévő magyar nagyipari tőke ellen valóban fennállott, Lederer elvtársnő nem említi. Általában, a klasszikusok megállapításainak alkalmazásánál lényegében arra törekedett, hogy a magyarországi fejlődésben a klasszikus fejlődés-118 Lederer, i. m. 69—70. 1. 118 Marx, A tőke, III. к. 367. 1. 120 Lederer, i. m. 70. 1.
