Századok – 1953
Tanulmányok - Sándor Vilmos: A magyarországi ipari kapitalizmus kezdeti kibontakozásának néhány kérdése (1849–1867) 384
390 SÁNDOR VILMOS lesz gépi nagyipar«. Ledéréi elvtársnő úgy állítja be a kérdést, mintha e két tény ellentmondana egymásnak, holott a magyarországi papírgyártás éppen azért nem szélesedik tovább, mert a magyar burzsoázia, gyenge tőkefelhalmozása következtében a papírgyártás gépesedésével nem tud lépést tartani. — Egyébként a Horthy-fasizmus történetírása, amely reakciós beállítottsága révén a közelmúlt magyar történetében az abszolutizmus elnyomó rendszeréhez vonzódott leginkább — a dualizmus korszakának »liberalizmusa« is túlsók volt számára — Lederer elvtársnőt megelőzve emelte ki az abszolutizmus iparfejlődésének jelentőségét. Ezért — aki a polgári forradalom eredményéből indult ki — semmi ok nem támasztja alá Lederer elvtársnőnek azt a gyanúját, hogy néhány papírgyárat eltitkoltak volna. * 1853 — 1856 között a kapitalista gazdasági fellendülés talaján az ausztriai ipari kapitalizmus a német vámunió állandó nyomása alatt, amely az osztrák ipari burzsoáziát versenyharcra kényszerítette, valamint az összmonarchia piacaira támaszkodva gyors ütemben fejlődött. A bécsi kereskedelmi kamara történetírója elmondja, hogy az osztrák tőkések 1853—1856 között ». . .semmiféle erőfeszítéstől nem húzódoztak, hogy a termelés technikáját fejlesszék, különösen a sör- és szeszgyártásban, a vegyészeti iparban, a gépek és. műszerek gyártásában. — A szövőiparban a mechanikai szövőszék nagyobbrészt kiszorította a kéziszövőszéket. — Valóságos átalakulás zajlott le a papíriparban, ahol a merített papír gyártását a géppapír majdnem teljesen kiszorította. Hogy Bécs ipara tevékenységét lényegesen kibővítette, azt az a körülmény is mutatja, hogy a kőszénfogyasztás 1854-től 1856-ig 1 mülió bécsi mázsáról 1,7 millióra növekedett. A gépgyártás már azon a ponton volt, hogy a fonó- és szövő" gépek kivételével mindenfajta gépet a legjobban el tudott készíteni. Az első lokomobil is elkészült az egyik bécsi gépgyárban«.1 2 Lederer elvtársnő idézi egy K. H. Werner nevű szerzőnek a véleményét (63.1.), aki azt állítja, hogy az osztrák ipar a 60-as évekig beruházási pénztőke hiányában technikailag nem fejlődhetett megfelelően. A bécsi kamara adatai ennek ellentmondani látszanak. Valójában azonban arról van szó, hogy a nehézipar nem fejlődhetett megfelelően. Erre a kérdésre még vissza fogunk térni. Ausztriában tehát 1853—1856 között több fontos iparágban jelentősen előrehalad az ipari forradalom. Az ausztriai ipar gyors fejlődésének alapját nagy mértékben a gyarmati Magyarország szolgáltatta, egyrészt az adók és a kényszerállamkölcsön révén történő kifosztása útján, — másrészt a közössé4ett vámterület következményeként, amely az osztrák ipar számára lehetővé tette a magyarországi piac mind nagyobb méretű kihasználását. Mindehhez járult, hogy a magyarországi terménykereskedelmet átmenetileg az osztrák burzsoázia fokozódó mértékben ragadta magához. »A teiménykereskedelemben a Bécsi—győri vonal létesítése óta Bécs elérte azt az előnyt , hogy a -Szegedről és Pestről kiinduló export, amelynek azelőtt Pest volt a központja, most már Bécsben koncentrálódott«.13 Az Ausztriában egyidejűleg több iparágban meginduló ipari forradalom iparáganként különféleképpen hatott a magyarországi ipar fejlődésére. Az ausztriai textilipar és papíripar gépesítésével a magyarországi vállalkozók zöme nem tudott lépést tartani ; a gépesített, ausztriai textil-la Zapf, J.: Die Wirtschaftsgeschichte Wiens. Wien, 1888. 86—88. 1. 18 U. о. 88. 1.
