Századok – 1953

Tanulmányok - Vörös Károly: Noszlopy Antal visszaemlékezései 319

JSTOSZLOPY ANTAL VISSZAEMLÉKEZÉSEI 371 Ellenökbe, a rendes zászlóaljat támogatandó, nemzetőri ' hadtestet is állítánk nyugoti oldali ól Légrád felé, élőkön Kis János nemzetőr őrnagy vevén át a népvezéxpdetct, míg a kormánybiztos más pontokon buzdítá a népet, — én pedig központban a Pécs felől bevonulandó ellenség elleni intézkedést, székpont fentaitását, taitám főcélomul. Meglepetve éitesülénk a hírről,, miként Kis őrnagy Csurgónál csatát vesztve visszahúzódott. — Oly lelkes nép élén, mely eddig csak győzni tudett, csak gyáva parancsnok veszthete csatát. E leverő hír a központban is nyugtalanságot szült, mit növelt a kormánybiztos holléte iránti bizonytalanság. Utána siettem! — Öt rendes zászlóaljával Csuzy falujában, Nagyatádon találtam. A fiatal tisztikar vidor volt, — népdalokkal fűszerezé estebédét az uresági kastélyban,- — csak minket epesztett titkos aggály. — Nem csuda! — győzelemhez vala szokva kedélyünk..Innét, egy kis jelentéktelen összeütközés után Simongátra, majd a központba húzódni erőrendezés szempontjából fivérem jónak látván, miután a csurgói maneuvre leliangoltságot szült. — Mialatt fivérem itt a szükség követelte intézkedésekkel foglalkozott, én a roppant néptömeg némi megnyugtatására, mely Sárközi Sándor erélyes felhívására Cseberki pusztára gyűlt egybe, kimenvén, megyénkben utolsó népgyűlést tartottam, — melyben, bár titkolám a haza jövője feletti aggály érzeményét, — szavaim bármint igyekszének a haldokló reményekbe életet önteni, —kitűnt a sors fordulat komolysága, — több ezernyi hallgatóim arcáról a lehangoltság kifejezése olvasható volt!. — Az árulók javai összeiratása. Szegedre küldetése Ministeri rendeletből az árulók javai elnökletem alatt összeíratván (de be nem fejeztethetvén az idő rövidsége miatt) megjegyzendő azon, eljárásom alatt tapasztalt lelketlenség, mely az urodalmi tisztek részéről felmerült, kik hasznukra fordítva a hadi szerencse változékonyságát, saját zsebjeik érdekében azon cseles fogással éltek, hogy midőn a gazdasági szerelvényt előkértük, az osztrákokkal mentegetőztek; — ezeknek szinte, hihetőleg, a magyar forradalmárok eljárását veték okul sikkasztásuk palástolására. A javadalmi mennyiség mind a mellett jelentékeny összegre rúgott; ezrekre menő bor, gabona, gyapjú szedetett be, melynek értéke egy millió forintot megközelített. — Ezeknek megvételére bécsi nagykereskedők jelentkeztek, miután azonban Duschek ekkori pénzügyminiszter azokat Szegedre vitetni rendelé, egy pár száz zászlóalji vitézek kísérete mellett elindítók a magyar országgyűlés ekkori székhelyére; — ámde az osztrák sereg már ekkor a Dunát körülállván nem csak a holmik átvitele meghiusult, német kézbe jutván a roppant értékű ingóságok; de vitézeink is alig menekülhettek vissza. E tény felemlítése szolgáljon egyrészt cáfolatul azon rágalmazó elleneinknek, kik bennünket aljas önérdekkel vádolni lelketlenkedtek ; — másrészt örök büszkeségére azon hazafi öntudatnak, miszerint mi, kiknek kincsekkeli gazdagodás tehetségünkben állott, — a tért, melyen működénk, mások hibái miatt bukva, bár szegényen, de becsülettel hagyánk el. ( 193- 195) Npszlopy ezekután részletesen ismerteti a köztük és Hertelencly János százados között támadt viszályt. Hertelendyt a .kormá ybiztos az általuk szervezett rendes zászlóalj parancsnokának tétette meg, Her^elendy azonban nem vált be : — mint az emlékirat mondja — Görgey szerepét akarta játszani. A végén a kormánybiztos Hertelendyt leváltatja és el is fogatja.