Századok – 1953

Tanulmányok - Vörös Károly: Noszlopy Antal visszaemlékezései 319

368 VÖRÖS KÁROLY Követválasztás Gr. Festetich Miklós és Kund Vince helyett. Lemondásom Gáspár kormánybiztos előnyére A magyar kormány rendeletéből két somogyi képviselő Gr. Festetich Miklós és Kund Vince még Pestről haza költözvén, s így helyeiket oda hagyván, helyettök új követválasztás határoztatott. Az első Lengyeltóti kerületet képviselvén, a választási hely ide tűzetett ki... Lengyeltótiba menve 1849 Július havában kitűzött határnapra, örömmel tapasztalok a választó kerület népeit összeseregleni, kiknek élén Roboz István* tarta Noszlopy Gáspár érdemeit elő soroló és ajánló beszédet. Az ellenpárt hívei Jankovics család egy pár száz volt jobbágyaiból állot­tak, kiknek élén fajszi kath. lelkész Kis János egy buzdító beszédre készült aristokrat értelemben ; de a néptől, mslynek pajkos fiatalsága az asztalt, melyre állott, megingatván, kihallgatatlanul leszállott, — hívei a Noszlopy párthoz átjöttek, — az aristokraták pedig az Inkey féle kastély Balatonra mosolygó erkélyéről nézték hiúsult tervök kudarcát. (181—182) Az így képviselőnek1 megválasztott Noszlopy Gáspár beszédet mond : Ígéretet tesz, hogy a »hazad lenes irányú hatalmasok« minden mesterkedése ellenére is kitart elvei mellett. (182—183) Azon urakra céloznak szaVaim, kik éppen most pillantanak le megvető gőggel, bár megszégyenülve, ama palota ablakaiból, (reájok mutat) de már dugdossák vissza fejeiket denevér odvaikba, szégyen pírral rejtőzve a világosság elől ; mert aljas fegyverök kettétört, ármányuk meghiúsult (nagy hatás). Jól tudom : hogy én, ki nem az ő kegy vadászatuk alapján, de vállalkozó szabadságszeretetem által önerőmből emelkedtem alsó hivatal pályáról jelen díszes állásomra, dacára fiatal éveimnek, szemeikben szálka vagyok. — Epen ebből áll öntudatom egyedüli büszkesége, hogy állásomat, sem főúri kegynek, sem gazdagságnak, sem születésnek nem köszönöm ; de élet kockáztatással magam vívtam ki magamnak, (tetszés). Szálka vagyok, hogy terjedelmes javakkal nem birván, anyagilag hoz­zájuk képest szegény vagyok, — de csalódnak gőgös megvetésök dölyfében, — én gazdagabb vagyok mindnyájoknál ; mert életem szeretett hazámé, — mert én a nép szeretetét, bizalmát bírom. — Nem cserélném ezt fel minden kin­cseikkel. (általános hatás).. . Jakab István százados szinte jeles szónoklata után egy agg földművelő - megyei t. esküdt — jádi polgár, feljegyzésre méltó ily tartalmú beszéd­del lepett meg : Szeretve tisztelt kormánybiztos Ur! Azon szép tulajdo­nainál fogva, melyekkel Isten megáldotta fiatal létére, annyira tiszteletre kötelezve úri személyéhez, mint senki más iránt, oly bizalommal vagyunk, mint fiú apa iránt. Bármit mondjanak irigyei, Ön kormányzatra alkalmas és bátor, igazságszerető férfiú, — szereti a hazát?, és minket, annak fiait, a népet, és innét van, hogy mi is tiszteljük Önt, bízunk benne, mert Uram! ritka az úri rend közt valódi barátja a népnek, és aki hozzá hű, méltó, hogy a szegénység is érte mindent áldozzék. Adott volna Isten oly sok hazafi * Ezen egyén, kit Danielik somogyi kormánybiztos gyanánt jellemze egy művében, ma a somogyi aristokraták népszellem rontó, szabadság ellenes subventionált journa­listája! Szegény Danielik, szegény Somogy! Szegény Roboz! — i

Next

/
Oldalképek
Tartalom