Századok – 1953

Tanulmányok - Vörös Károly: Noszlopy Antal visszaemlékezései 319

JSTOSZLOPY ANTAL VISSZAEMLÉKEZÉSEI 365 Gyűlés kezdetén látni lehete eddig magukat soha nem mutató főúri tömeget, és ezek szószóllóiul fogadott uradalmi zsoldosokat, — de meglátva az általam beszóllított nép ezreit, ugy látszott, vérök izgalma kissé csendesült. Nehogy azonban törekvésök nevetségessé váljék önmaguk előtt is, ki "kelle pattanni szikrának a hamuból, és kezdődék a küzdelem, legelőször is elég lovagiatlanul a távollévő kormánybiztos eljárását kezdvén ócsárolni, az önmaguk által támasztott anarchiát lobbantva fel, elég igazságtalanul, melyért épen a kormánybiztos úgymint a ki erélyesen elfojtá, dicséretet érdemelt volna. — Én vévén fel a keztyüt, megfejtém a mesét, és a nép igazságszeretetére hivatkozva, kiemelém az ügy ellenesek vádjaik alaptalanságát, lovagiatlanságukat, kik egy távollévő személye ellen lihegnek nemtelen boszut, — de egyúttal Noszlopy Gáspár polgári érdemeit. Alig végzém be szavaimat , a néptömeg lelkesedve kiáltá : »nem kell más kormánybiztos ! — éljen Noszlopy Gáspár!« Utánam Jakab István százados — még ekkor jó szellemű hazafi — emelt a néphez néhány szót, élezés modorban azon kérdést tévén fel : »tudják-e Önök, mi bántja ezen urakat ? (rájuk mutatva). Az, hogy magyar, nem német kormány van« — Егте általános derültség és kacaj támadván, az ellenpáitnak kedve a kormánybiztos bántalmazásától tökéletesen elesett. — Utóhangul Matkovics Gy.-ügyvéd kezde igénytelenségembe kötni »nem tudja, úgymond, mi az a helyettes kormánybiztosi hivatal« — megfejtém neki és elnémitám. Megjegyzendő : miként <az első alispánt kivéve, az egész alkormányos tisztikar oly gyáván viselé magát, hogy a kormánybiztos mgllett egy árva szót sem szóllott. — Illett volna, — bár nem volt szükség reá. • A nagy fellépés ekként lőn devalválva. A hegy egeret szült. Az ellentábor sorai percenként ritkultak. A feltolni szánt uj kormánybiztos Sárközy Albert magát nem is mutatá. Szóval : az ármány megbukott — mi ritka tünemény — és az igazság, a népszerűség hatalmával fényes győzelmet aratott. .. Miniszteri rendeletek. Rendőri biztos felállítása. Nemzetőrség katonai lábra állításának terve. Véiztörvényszék 1849 évi Junius vége felé és Július hónapban egymást érék a miniszteri rendeletek, melyek közt említendő : a fogyasztási adóra nézve leküldött terv, mely azonban azon általános ellenszenvnél fogva, mellyel találkozott, sehol sikerbe nem léphetett. — És méltán! — ez Szemerének, ki külömben a maga körében erélyes és avatott férfiú volt, rcssz tapintatát jellegzé két okból : 1. mert szabadságharc elvével merő ellentétes intézkedés, és 2. korszerűtlen is volt, alkalmat nyújtva a reactionak a jó ügy ellen agitálni. Hasonló volt ehhez a rendőri biztos kinevezése tárgyában küldött miniszteri rendelet, mely bármint indokolta annak a kormány részérőli szükségességét, mely a hazában tényeket és embereket illető ismeretségben korlátolva van; ós tagadhatatlan tény, miként a szabadsági küzdelem főkép abban szenvedett csaknem minden időben hajótörést , hogy ez a zsarnoki önkény ellenében nem hasonló eszközöket, sőt nagylelkűséget használa ; ámde mindaddig, míg a magyarban ősi vérből egy csepp buzog, a périasan nevezett spionkodás mestersége jelleméhez nem fér. — Hagyjunk a bérencszolgák- és uraiknak hozzájuk méltó kémszerepet, ennek előnyei és gyalázata val ! —